Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

SZILÁGYI MIKLÓS: 100 év építkezési gyakorlatának változásai egy kisújszállási gazda emlékezetében

jószágot, hanem olyan arcaijászol vót odabe, osztán abba mindig, állandóan takarmány vót, osztánhát aki [t. i. amelyik marha] kiment, kiment, aki bejött,bejött. Szalma vót elíg, osztánhát korláttal körül vót kerítve az istálló eleje. A tanyán [volt ez a teleltetési forma] a heverő marhának.

8 [Nyáron] kinn a szabadba vót a jászol. Mozgatható jászol vót, nyárijászol. Ennek körül mindenütt karikák vótak; mék milyen vót: 6 karika, 8 karika - két ódalt vótak mellette a jószágok. Akácfa lába vót neki, oszlopa, amibe bele vót vísve nígy oszlop, ahho' a nígy oszlopho' vót szegelve a deszka, meg feneke is deszkából vót.

9 Odahaza idesapáméknál vót egy nagy barackfa, oszt mindig az előtt vót a nyárijászol: ott ettek, ott feküdtek a lovak, minden. Meg vótak, ahun fészer vót. Vót egy nígylábon álló szalmatetős ípűlet, úgyhogy a nap íppen nem sütötte olyan nagyon, de a víz keresztülfolyt rajta.

10 [A turgonyi részen kellett a tanyai gazdáknak nyárijászolnál tartani a fejősteheneiket.] Mán a Riten akik vótak, ott mán szabadabb világ vót. Ott mán kinn legeltettík legtöbbet tavasziul őszig: ott vótak gyepek is, aki nem vót felszántva. De itt Turgonyon minden talpalatnyi főd fel vót szántva. Még a csősz is vigyázott rá, nem szabad vót legeltetni az útszélen se. Tanyaépítés 1925-ben [Az apósa turgonyi földjén 1925-ben épített tanya:] egy szoba, egy konyha, meg olyan istálló, hogy 5 nagy jószág megfért benne. Aztán egy kamara. . . Inkább spájznak kellett vóna nevezni, nem kamarának, mer' a búzát, áztat hazahordtuk ide: innen kellett a malomba menni, mindenüvé innen, onnan nem mentünk, búzát nem tartottunk benne, csak lisztet, meg szalonnát, meg disznózsírt, ilyen ennivalókat. Meg egy nagy szín, amibe az összes gazdasági szerszámom megfért, nem vót kint téli időbe semmi se, minden benne vót. Azután tyúkól, disznóól - ezekbűi állott. [Az istálló egy fedél alatt volt a szoba-konyhával és a kamrával.] Még ajtó is vót rajta: a konyhábúl át lehetett menni az istállóba, úgy vót csinálva. Mán nem szabadkímíny [volt], kísőbb csináltuk mán. Mán az padolt kímíny vót, csak kemence vót még [a szobában]. [A szín] a' mán külön vót, mán a' keskenyebb ípűlet vót, egy méternél. A tyúkól úgy vót, hogy arccal vót dílnek. Mer' a tanya úgy vót csinálva, hogy nyugatnak vót arccal, ez a mellékípűlet meg délnek. . . Annyi vótmondjuk - az ípűlet és a mellékípűlet - mán a tyúkól, disznóól - közt, hogy ott egy rakott szekér - mondjuk szalmával vagy akármivel elfért; olyan 4-5 méter hely vót közte csak. Azután meg kívül a takarmányok, meg a szalma, szína, meg amik vótak. A kút az udvar közepin vót, úgyhogy az istállóajtó. . . Még nem is avval, hanem a konyhaajtóval vót szembe a kút! 6-8 méter távolságra vót a konyhaajtótúl. . . [A tanyaudvar] nem vót körülkerítve. Akácfával vót, de az ritkán vót, úgyhogy 2-3 méterre egy mástul. Körül vót ott két sorral! Sok akácfa vót: borzasztóan szerette azt a fődet az akác, hirtelen nőtt. A fődbűl is jött kifele annyi akác-csemete, hogyhát nem győzte az ember sokszor kiirtani, annyi vót. Abba az időbe az állam is izélte, hogy fásítsanak," oszt itt vót a telep, itt vetettík a magot, adták még ingyen is ősszel, csak fásítsanak a tanyán. Én is vittem ki nem tudom mán mennyi-sokat, aztánhát elültetgettem. Megnőtt a' hamar, úgy nőtt ott az akácfa, mint akit húznak felfele. Mikor az apósnak csináltuk - vagy nekünk! - a tanyát Turgonyon, két idegeny ember vót: egy ács meg egy kőmíves. Meg én, meg az apósom: nígyen csináltuk a tanyát, nem hittünk mink segítsíget. Én vótam a legerősebb, legfiatalabb, énrajtam fordult meg legtöbb munka: toltam a vályugot, sarat csináltam, minden. Hát én laktam benne osztán a legtovább is, mer' húsz esztendeig laktam a tanyán. Na, a vályogot, áztat más vetette. Akik itt laktak a szomszídba, azok vetettík a vályogot előtte való eszendőbe. Legelébb kutat ásattunk, kutat csináltattunk, oszt a vizet onnan mertík, ott kíszűlt a vályog helybe. Csak tajicskára kellett rakni, oszt odatolni, ahun a tanya ípűlt. [Ez a szomszéd] vetett másnak is. Szegíny munkásember vót, ahun munka vót, [elvállalta]. Tudott vályogot vetni, meg tudott mást is: paraszti munkát is csinálni. Nem csupa vályogvető vót.

12 . . Vót olyan parasztember, nem cigány - Kiss Bálint, nagy-derík ember - az állandóan azt csinálta: abbúl ílt.

13 Töreket vett, osztán ott a Nagykert előtt. . . Nem kellett fizetni a gödörír, víz mindig vót azokba a gödrökbe, oszt kinízte magának, hogy mék alkalmas: hogy legyík hova csinálni a vályugot. Mer' hely kell annak, míg megszárad, ugyi. Csinálta az rendelís nekűl is, eladta, akinek szüksíge vót [meg amilyen kellett neki:]. Megvót: 12 colos, 14 colos, 16 colos - még abba az időbe úgy beszíltek a vályoggal.

14 Mék milyen. . . Abbúl meg is ílt, mer' abba az időbe még abbúl ípítkezett mindenki, vályogbúi. Téglát csak kímímnek vagy ilyesminek. . . vagy pallónak vagy nem-tudom-minek. . . kitéglázni. Mán kísőbb oszt kezdtík ugyan a téglafundamentumot is rakni. Akinek jobb módja vót, azok. Mán a felesígemnek a tesvíre: azok mán téglafundamentumot csináltak, azoknak több pízek vót, mint az én apósomnak. Nem csináltunk fundamentumot: a vályogot tettük mink a fődre. . . Még a cigányok nem nagyon vetettek vályogot!

15 Inkább tapasztani - azt inkább megcsinálták. Vályogot nemnagyon szerette. . . Nehéz munka az a vályogvetís: a sok sárt felvágni két sorral is, aután kitajicskázni abbúl a gödörbűi, sok, nehéz munka. . . [Régebben volt] döngölt fal!

16 Én mán nem láttam, de hallottam rulla, tudom is, hogy hogy ment a munka. Csakhogy a' vót a baj, hogy sok deszka kellett neki, ami közzé tömtík azt a . . Locsolták, törekeztík, fődet hanták közte. . . Döngölt fal, úgy hittak. Én időmbe nem csinálták, nem láttam. De úgy csinálták, mint mámmá csinálnak betonbúi is olyan. . . Különösen Szolnokon láttam olyan betonbúi döngölt falakat. Azt nem kell tömni, mer' a beton elíg nehéz, oszt összeül, de meglátszott minden sor, ahogy a deszka közzé [berakták]. Míg megkötött, addig nem lehetett a deszkát levenni. Hát azelőtt az is úgy ment, hogy: döngöltík, megtömtík, mikor szikkadt valamennyit, akkor feljebb emeltík [a deszkát]. Sok munka vót! Nem vót kevesebb munka mint így! Könynyebb vót evvel bánni, evvel a vályoggal, mint a döngölt fal csinálással.'

7 Kútásás Direkt vótak arra emberek: kútásók. Vót sok, vót arra vállalkozó ember.

18 Mer' ahho' szerszám kellett: tekerővel tekertík, kötéllel húzgálták a fődet fel, a téglát megint kötélen eregettík le. Vót azoknak a kutasoknak olyan hajtásos izéjek. . . Egy ember, vagy kettő, lent dógozott a kútba. Míg