Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

SZILÁGYI MIKLÓS: 100 év építkezési gyakorlatának változásai egy kisújszállási gazda emlékezetében

tern meg a takarmánt. Vasárnaponkint hazajöttem, tisztát vettem meg kenyeret-mit vittem ki. Úgy vót a tanya ípítve, hogy a konyha vót az istálló, ahhúl vót egy kis mellékhelyisig, avvót a szoba.

2 Egy beépített vacok [volt a szobában]. Valamikor - nem tudom mikor csinálták [a tanyát] - csak patkát csináltak. Még ki se lehetett vóna azt könnyen venni, olyan vót: a félvíge a sutba vót, mer' elíg kicsi vót a ház úgyis, megbomlott vóna még a kemence is tán, hogyha kivettík vóna. Úgyhogy: ha én kijöttem a szobábül, az istállóba líptem be, ahun a lovak vótak. [Ebben a helyiségben tüzeltek], de vót egy válaszfal, hogyhát a jószágot ne írje a tűz. Ahogy vót a kemenceszája, ott vót a katlan, és ott főztünk, meg ott csináltunk mindent, meg onnan tüzeltük a kemencét is. Az istálló le vót padlásolva, de a kímíny az szabadkímíny vót. Úgy csináltuk mán kísőbb, hogyhát egy fedőt csináltunk a kímínre, hogy ne legyík olyan nagyon hideg a lovakra. Egy hosszú dróton lehúztuk, úgy vót megcsinálva, hogy le lehetett húzni, meg fel lehetett ereszteni.

3 Láttam [olyan tanyai istállót is, melynek a közepén tüzeltek], de veszélyes vót a', még én is azt mondom. Elíg magossak vótak, de mind nádtetős vót a', és annak nem vót pallása, csak a gerendák vótak benne. A placc közepin vót egy kis nígyszegletes lyuk. . . Hát én nem láttam eccer se így télbe, csak hallottam, hogy: vót olyan kis gyerek-bíressek vagy kanász-valami, aki állandóan [tüzelt ott]. Nem vót petróleum, avval világítottak, amivel tüzeltek: kis szalmát, fél-markonkint mindig rakta ráfele, míg a többiek osztán a jószág körül vígeztík a dogokat.

4 Én látni nem láttam eztet, csak így láttam a hellyit. De nem helyeseltem én se. Mán az én időmbe nem nagyon vótak azír. A rígi időbe: még énelőttem, az apám idejibe, meg a nagyapám idejibe. Még a felesígemmel - az első felesígemmel - is laktam ott, abba a tanyába. Nem tudtunk gazdálkodni, mikor összekerültünk [1920-ban]. Tyúk kellett, meg tehén vót, minden, még a felesígem vót jobban rajta, hogy menjünk ki a tanyára.^ Kimentünk, két évig laktunk azon a kis tanyán [1923 tavaszától 1924 őszéig]. Csak akkor nem vót ám annyi ló, mer' az öcsém akkor mán átvette éntüllem, mán én nem dogoztam az apámmal, osztánhát itthon telelt a ló. Csak néha, mikor valahogy kijöttek, de állandóan akkor mán nem vót. Annyit alakítottunk rajta, hogyhát abba az időbe úgy kíszült mondom - hogy a konyhába vót a ló, de azután egy mellékípületet is csináltatott idesapám - mán én nem is laktam otthon - hogyhát nígy nagyjószág - nígy ló megfért benne, úgyhogy nem kellett a konyhát istállónak használni, mán azután kamarának használták. Mikor kimentem, vettem egy kis [vaskályhát]. Vótak olyan öntöttvas kályhák abba az időbe, kétlyukú kis vaskályha. De az is: csak a szabadba ment a kímínye kifele, olyan vót. [Mikor az 1925-ben épített turgonyi tanyára kiköltöztek a feleségével, ez a göröngyösi tanya] üresen állt mindig. A szomszídok használták, ott vót Borsós Albert, meg egyik-másik, azok odajártak. Ezek a Borsósék valahogy jogot formáltak hozzá, mer' a nagyapja ípítette ennek a Borsós Albertnek azt a tanyát. Ketten vótak - Albert meg Sándor - oszt Sándor adta el a tanyát, attúl vette meg az én apám. Főd vót mán akkor ott vagy 15 hód, de hely nem vót, mindig másnak kellett rimánkodni, hogyhát valahun egy kis hellyet szorítsík. De arra nem ípít senki se ípűletet, hogy a szomszíd használja: rá vót kényszerítve. Olyan drágán vette meg, hogy sose adnak azír a tanyáír annyit, 6 kataszteri hód főddel. 18 kataszteri hód vót az akkor, mikor megcsinálták azt a tanyát, de elkülönítve meg egy se vót a másiktúl, oszt a különítíst mindet nekem kellett megfizetni: Bölönié vót - egy rendőr vót itt, annak a felesígié vót -, azután Borsós Alberté, meg a magamé. [Ebben a tanyában, mikor üresen állt, csak] vályú vót, meg a kúton a veder, meg jászol vót, nem vót ott más olyan. Hát azt nem vittík el, mer' az az ember is csak látta vóna. Olyan közel vót az egyik tanya a másikho' - az aljedzőnek is vót ott egy tanyája [abban tanyás lakott] -, a két tanyaudvar közt nem vót mezsgye, úgy nízett ki, mintha [együvé tartozott volna]. Mer' körülötte mán olyan laposabb vót a főd, avvót a legpartosabb hely, ahun a két tanya vót, de csak annyi vót ott, hogy a két tanyaudvar megvót rajta. Úgy intéztük, hogy ha odamentünk [a mintegy 12 kmre lévő turgonyi tanyáról], három-nígy nap [maradtak, s elvégezték, ami] szántás vagy vetís [volt]. De avvót a helyzet, hogy azír ragaszkodtam hozzá, hogyhát akkor a magam fődgyit nem tudom művelni, mer' mindenkinek annyi jószága vót, ami hellyé vót, oda nem lehetett sehova se bemenni. E' vitt rá, hogyhát megváltottam ott azt a tanyát [vagyis kifizette az apja adósságát, mikor az felhagyott a gazdálkodással 1936-ban, s el akarta adni]. Pedig nem nagy kedvem vót, meguntam mán akkor Göröngyöst nagyon: ott nyőttem fel, a gyerekkoromat ott tőtöttem.

6 De még vót a másik düllőbe is födünk ott Göröngyösön, osztán: hova menjík az ember? Annál több, hogy egy nap odamenjík, meg el is vígezzen. Az útfélen meg nem hálhat meg, mer' nem tudja az ember, hogy milyen idő jön. [így aztán - a turgonyi mellett - ez a tanya is megmaradt, míg a kollektivizáláskor el nem vették]. Jászol-formák Az a kérdés, hogy milyen vót az istálló. Mer' vót úgy, hogy kétódalt vót benne a jószág; ha keskeny vót, akkor meg farral az ajtóra vót. A közepin vót egy placc, akkor ezen a vígin is, meg ama' vígin is jószág vót. Például otthon, az én apámnál, egyik vígibe tehenek vótak, a másik ódáiba meg a lovak vótak. Itt pedig [t. i. az apósa házánál] egy jászol vót, ha lú vót, ha tehén, itt mindig egy jászolba. . . Az ajtóra vótak farral. Nem vót olyan nagy az a' istálló, hogy kétfelé lehetett vóna rekeszteni. Kettőnek kicsi vót, egynek elíg jó nagy vót. Nem választottuk [el a jászolhoz kötött állatokat egymástól]. A lovak nem bántották egymást, a tehenek se, nem rúgták. Ha döftík is, nem baj vót. Döfje vissza!

7 Az arcaijászol, a'meg közepin vót az istállónak. Az olyan vót, hogyhát mind a két faránál az állatnak ajtó vót. Azok szíles jászlak vótak, olyan, hogyhát maj'nem olyan, mint ez az ágy: 2 méter, vagy 150 centi, 180 centi olyan szílesek. Rendesen marháknak használták: sőréknek, ökröknek. Olyanok vótak ezek, legtöbb rísze, hogy a faránál egy másik csapat: a falnál [is] jászol vót. Úgyhogy: két ajtó nyilt arra az istállóra, oszt vót benne nígy sor: a két vígibe is, azután a közepin két sor. E'vót az arcaljászol. Kevesebb dologgal megesett az etetís, meg minden, könnyebb vót vele bánni. így kevesebb hellyen több jószágot tudtak tartani. Meg osztán: vótak olyan gazdák, akik nem is kötöttík meg még télbe se a heverő