Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HÁLA JÓZSEF: A barlangok mint "gazdasági épületek" (Barlangi állattartásra vonatkozó 17-20. századi adatok a Kárpát-medencéből)

A dolinák veszélye és haszna Az állatokat a karsztvidékeken, a barlangok környékén lévő dolináktól óvni kellett, nehogy beleessenek azokba. Ilyen adatokat TÉGLÁS Gábornak az Erdélyiérchegység barlangjairól szóló írásaiból ismerek. Például Felsőbojon az egyik dolinát környező cserjékre az emberek tüskés ágakat dobáltak, „. . . mert már több ízben marhák hullottak be. Ezen felül kövekkel is tölteni szokták."

78 Ugyanazon a vidéken egy kb. 40 m átmérőjű dolinánál „Az emberek óvatosan kímélik a környező fákat, mert már nem egy marha zuhant e mélységbe alá."

79 Krecsunesden a Zdrägänia (Csergettyű) nevű dolinánál „A kökényt szándékosan kímélik. . ., nehogy a járó kelő emberek, állatok bezuhanjanak. A szántókról kiválogatott köveket is idedobálják, mindenképpen akadályozva a hozzájutást."

80 Bulzesden a Pestera fára fund (Feneketlen-barlang) nevű dolinát, mivel „. . . valami 40 év előtt több barom ideveszvén. . ., kitöltötték s még szekerekkel is hordták bele a köveket."

81 Ugyanott a Pîrîiï Pesterii nevű dolina „. . . egy nyári szállás közelében mélyed be s az emberek barmaik épsége kedvéért már majdnem betöltötték."

82 Grohot közelében, a Pestera Ticala nevű, cserlyékkel körülvett dolinánál „Az emberek kövekkel biztosítják marháikat a behullás ellen."

83 A pásztorok a szakadékoktól, sziklahasadékoktól is óvták az állataikat, például a Tordai-hasadékban az 1940-es években a következőképpen: „A juhok a Kéményseprő-barlang környékén legeltek minden felügyelet nélkül. A barlang környékén a meredekebb és veszedelmesebb kapaszkodók, lejtők, szűk szurdokok. . . száraz rőzsecsomókkal el voltak zárva, hogy a juhok a veszedelmesebb helyekre fel ne kapaszkodjanak, el ne kóboroljanak."

84 Amíg a mély és meredek falú dolináktól embernek és állatnak egyaránt tartani kellett, addig némelyiket hasznosítani is tudták. Például Grohoton (Erdélyi-érchegység) a nagy vízszegénység miatt a nép a dolinák között „. . . elfolyó csermelyből fogja fel a barmainak szükséges vízmennyiséget. Ilyen primitiv víztartókkal találkozunk lépten-nyomon."

85 Ugyanott, azon kívül, hogy esőzések idején a vízfolyásokat eltorlaszolták, a dolinákat eldugva biztosítják barmaik itatását."

86 A Bakonyban az eltömődött és csapadékvízzel megtelt dolinákat förtéseknek vagy kálistáknak nevezték, s az összegyűlt vizet nemcsak állatok, hanem szükség esetén emberek is itták.

87 (A dolinát a Fekete-Körös-völgyi Vaskoh környékén élő magyarok vízkatlannak, Gömörben töbörnek nevezték.

88

) Àz arra alkalmas dolinákban növénytermesztés is folyt. Például a Tornai-hegységben „A töbrök nagysága nagyon különböző, némelyek kiterjedése néhány holdnyi, s belsejök vagy gyep vagy szántóföld."

89 Felsőbojon (Erdélyi-érchegység) „A dolinák védett helyzetét a szegény falusi nép krumpliültetésre használja fel."

90 „Az olaszok által vörös föld néven megkülönböztetett agyag aránylag elég jó termőanyag, csakhogy a heves szélrohamok és gyors légköri változások ellentéteitől itt is sokat szenvednek az ültetvények. Valódi előny ily körülmények közt a lakosságra a lapos sziklahát dolináinak gyakorisága, minthogy ezek tölcséres mélyedése megóvja némileg a zsenge növényzetet." (Krecsunesd, Erdélyi-érchegység).

91 Grohot (Erdélyi-érchegység) környékén „A dolinák. . . sűrűn követik egymást s az üstszerú katlanokban apránként felhalmozódó föld a lakosság legértékesebb termőföldje."

92 8. kep. Állattartásra hasznait barlang Javonna közelében (ROTH Samu 1881. II. tábla, 2. ábra.)