Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HÁLA JÓZSEF: A barlangok mint "gazdasági épületek" (Barlangi állattartásra vonatkozó 17-20. századi adatok a Kárpát-medencéből)

7. kép. Pásztor (bal oldalon a sziklákon) és legelő kecske a Cumpäneasca nevű barlangnál (SCHMIDL, A. Adolf 1863. Színes kép a 298. és 299. oldalak közötti számozatlan lapon.) „A

1 kőfal meglehetős szegletet formál a' horizonnal, annyira hogy alatta mint egy eszterha alatt számos emberek menedéket találhatnak, valamint valóban is a' pásztorok sokszor tüzet raknak alatta; széliről bőven lecseppen a' felette áradó források vize a' nélkül hogy a' kőszikla alatt álló embereket érhetné."

60 A Javorina (Magas-Tátra) közelében lévő barlangról írta ROTH Samu: „Eljutván a barlanghoz, azt látjuk, hogy az néha juhoknak szolgál tartózkodási helyűi. Munkásaink nyilatkozata szerint erős vagy fagyos időben ide húzódnak vissza a pásztorok a nyájakkal." (8. kép).

61 A kárpát-medencei barlangi állattartásra vonatkozó legrégebbi adatokat a 17. századból ismerem. Johannes Patersonius HAIN eperjesi orvos 1672-ben kiadott leveleiből kiderül, hogy az Északi-Kárpátok barlangjaiban (Szepes megyében „egy mérföldnyire a Dunajectől, a karthauzi kolostor mellett", Liptó megyében „Szent Miklós és Deménfalva közelében, a Vág forrásvidékén") a vidék pásztorai gyakran kerestek szállást.

62 A Deménfalva környékén legeltető pásztorok (9. kép) a 19-20. században is hasznosították az ott lévő barlangokat. A nevezetes Deménfalvi-barlang (Alacsony-Tátra) közelében több kis barlang is van, amelyekben (a 19. század első évtizedeiben megjelent tudósítások szerint) ősszel juhok éjszakáztak.

63 E barlangok közül az egyikben, ősszel és tél elején, éjszakánként még az 1920-as években is rendszeresen tartottak juhokat. Takarmányozásukra a közeli kaszálókon gyűjtött széna szolgált.

64 A pöstyéni (Inovec-hegység) Csertova-barlangot BÉL Mátyás a 18. században olyan nagyságúnak írta le, hogy abban 400 juh is elférhetett.

65 Északi-középhegység A Szilvásvárad (Bükk hegység) határában lévő barlangokról írta FÉNYES Elek: „A Peskőben a tarkányi oldalon van egy nagy barlang, ezenkívül még két barlang a határban, egyik az istállós kőbarlang, melly 1000, másik a Körös kőlyuk, melly 300 darab sertést könnyen magába fogadhat."

66 PESTY Frigyes helynévgyűjteményében azt olvashatjuk, hogy az Istállóskői-barlangban „. . . 200 db marha benne megszorítás nélkül el fér." Ugyanabban a gyűjteményben szó van a Peskőről is: „. . . van alatta olly üresség, hogy benne két három nyáj juh el tér."

67 A néprajzkutatók

68 és a nyelvészek

69 egyöntetű véleménye szerint az Istállóskő elnevezés a barlangi állattartásra utal. A régi adatokat PALÁDI-KOVÁCS Attila saját gyűjtésű adalékkal is kiegészítette: az Istálló s kői-barlang a 19. század második felében éjjeli és téli szállásul szolgált a helyi földbirtokos juhnyájának.

70 (Megemlítem, hogy a Pelsőci-fennsíkon is van egy Istállóskő nevű hegy.

71

) FÉNYES Elek két másik barlangot (Subalyuka, Targyurka) is említett a Bükk hegységből, Cserépfalu határából, amelyek talán szintén állattartó helyek voltak: „. . . mindenik kősziklában van, s egy juhnyájt befogadhat."

72 PALÁDI-KOVÁCS Attila szerint az Upponyi-hegység néhány kis barlangját is használták hasonló célra.

73 A tarnaleleszi (Ózd-pétervásári-dombság) Peskő-hegyen több barlang található, amelyekről DÉNES György közölt tanulmányt. A kutató a barlangokat egy helybeli pásztor, id. Balázs Gödér Antal kíséretében kereste fel. A pásztor a Farkas-lyuki-kőlyukakról a következőket mondta: „Ha zivatar jön, a pásztor akár 150 birkával is meg tud húzódni itt." A Szarvaskői-kőlyuk „. . . előtt. . . kis szintes tereplépcső terül el, közvetlenül a barlangnyílás mellett nyugatra pedig a sziklafal oldalában sekély sziklaeresz húzódik. »Ide végigheverhet a pásztor, ha esik az eső, a kőlyukba meg vagy száz birka befér.« - mondta Balázs Gödér Antal."

74 Az ugyanezen a tájon lévő Domaházán is emlegették kis barlangok hasonló célú, alkalmi igénybevételét PALÁDI-KOVÁCS Attilának.

75 Dunántúli-középhegység A Bakonyban, Bakonybél közelében lévő Odvas-kőről írta BRIEDL Fidél: „. . . belseje odvas, de mellette olly tagos, hogy mind a' pásztoroknak, mind a' Sertéseknek elegendő téli szállást enged."

76 BERTALAN Károly, jeles geológus és barlangkutató az 1930-as években többször felkereste a Dörgicse (Balatonfelvidék) közelében lévő Kő-hegy barlangüregeit. Az egyik névtelen üreget Birka-akolnak nevezte el, mert abban rendszeresen birkákat tartottak. Például 1939. július 20-án a következőket jegyezte be naplójába: „. . . felmentünk az általam Birka-akolnak nevezett üreghez, ahol akkor is több birka tanyázott."

77