Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

BAKÓ FERENC: Tállya mezőváros uradalmi pincéi

runkban is még Rákóczi György pincéjének tudnak, nem ő, hanem elődei építették. Talán az Alaghy-família, amely csaknem 100 évig, 1541 óta volt a regéci uradalom, s azon belül Mád és Tállya birtokosa. Tállyán a Rákócziak hamarabb jutottak birtokhoz, mint Mádon, mert 1591-ben Alaghy Judit hozományaként Rákóczi Zsigmond kapott egy részt. A Rákócziak csak 1647-ben válnak itt teljes birtokossá, mert mellettük mindig voltak kisebb részbirtokosok is. A mádi esetet tekintve, itt is valószínű, hogy a fejedelmi család csak örökölte, például a Nagypincét és azt inkább elődeik, az Alaghyak vagy még azok elődei építhették. Más tények viszont azt valószínűsítik, hogy a Rákócziaknak lehetőségük volt ilyen grandiózus föld alatti munkálatok elvégeztetésére. II. Rákóczi Ferenc életében - és bizonyára korábban is - a család birtokolta a Gömör megyei bányák legnagyobb részét,

47 amelyek révén olyan földmunkásokkal rendelkezett, akik képesek lehettek arra, hogy a szakszerűen megtervezett nagy pincéket ki tudják vágni. Bár eddigi ismereteink szerint erre adatok nincsenek, de valószínűleg ástak is új pincéket, vagy régieket bővítettek, korszerűsítettek. A hatalmas Rákóczi birtokok bordézsmája és majorsági bora igen sok és nagy kapacitású pincét igényelt és az egykorú leltárakból megállapítható, hogy a bort termőhelyének közelében tárolták. Ez a magyarázata annak, hogy ősi székhelyükön, Alsóvadászon például 1641-ben nem találunk borospincét.

48 Századunkban a tállyai Rákóczi pincét BOROVSZKY Samu monográfiája, majd BARNA Jánosé is leírta, majd röviden GENTHON István jellemezte. 1992ben magam is megtekintettem, fényképet készítettem róla és felhasználva egy korábbi alaprajzi vázlatot, borházát felmérettem. Ezek alapján a következőket állapíthattam meg: A Csokonai u. 26. számon nyilvántartott pince főbejáratától meredek lépcső vezet le a borházba, ahonnan két szűk ág nyílik. Ezt a borházat hívják a faluban kápolnának és azt állítják, hogy valaha miséztek benne. BOROVSZKY ezt írja róla: „Egész elhelyezése azt a benyomást kelti, hogy egyrészt a templom falain belül szorult lakosoknak vagy az odébb álló épület földalatti nagytermében összegyülekezetteknek, másrészről pedig a kastélybelieknek szolgáljon búvó- és menedékhelyül, mert a pince egyik, földalatti, tágasabb része még ma is Konyha nevet visel, s füstös szelelő lyukaival azt látszik bizonyítani, hogy ott hajdan tényleg hosszabb ideig tartózkodtak, míg a már említett csillagboltozatú terem (a borház), hatalmas pilléreivel egy kisebb ostromnak is ellenállhatott volna. E helyiségnek most kifelé vezető bejárata van, míg azelőtt egyenesen a pincébe nyílott, s hogy kifelé kijárata nem volt, legjobban bizonyítja az, hogy a kifelé eső részén emelt fal újabb keletű s nem oly erős, mint a többi."

49 A pince és a közelében álló épületek kapcsolatáról azt írja, hogy a templommal és a két Rákóczi kastéllyal 3. kép. A Rákóczi pince 1900 körül BOROVSZKY Samu én. 118. vázlata alapján: 1. borház, „csillagboltozatú terem" 2. templom 3. iskola 4. Rákóczi kastély 5. Rákóczi kastély, a körök pincelejáratokat jelölnek