Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

BAKÓ FERENC: Tállya mezőváros uradalmi pincéi

összeköttetésben volt, de éppen ezek az ágak időközben beomlottak és csak bejárataik vannak meg. A BOROVSZKY monográfiában közölt vázlatról a helyszínen végzett vizsgálataink nyomán elmondható, hogy csak a borház, a két kastély és a templom kapcsolatára épül. Ezek inkább menekülő járatoknak, mint bortároló ágaknak tekinthetők. Körrel jelzett bejárataik közül csak a kastélykert délkeleti szélén ábrázolt ágat találtam meg, a többi nincs használatban (3. kép). A borház mai felmérési rajzaiból az alaprajz elsősorban azzal korrigálja a Borovszky-félét, hogy innen három ág indult ki, amiből kettő ma is él: a ma Cementágnak nevezett borházból a lejárattal szemben keletre a Máté ág, délre pedig a Sáros ág, amiből a Konyha ág nyílik. Ez utóbbi vége le van falazva, lehet hogy a Palota tető alá vezetett. Az a tény, hogy a Főpince legészakibb ágát ugyancsak Rákócziról nevezték el, valószínűvé teszi, az a rész is a fejedelmi családé volt (4. kép). A Borkombinát főpincéje 1950 körül alakult ki oly módon, hogy több nagy pincét kapcsoltak össze, a bejáratok egy részét megszüntették és egy főbejáratot hagytak meg, a nélkülözhetetlen mellékbejáratokkal. (így jött létre Hegyalján a számos pincelabirintus, amelyeket alaktani szempontból önálló pinceformának tekintenek.) Ezek közé tartozik a Rákóczi pince is - bejáratával együtt -, mint a főpince együttesének déli része. A Rákóczi pincével közvetlen közelségben és összeköttetésben van a Kovács pince, ami 1950-ig az egyházé volt. Akkor vásárolta meg a Kovács család, de pár év múlva bérbe adta a Borkombinátnak. A Kovács pince bejárata közel esik a templomhoz és több helyén elfalazás vehető észre. A Rákóczi kápolnával - borházzal - való egykori kapcsolatát bizonyítja egy oda irányuló ág, amit valószínűleg a betontartályok kialakítása során falaztak el (5. kép). A főpince magvát a Rajna pince képezi, ide nyílik az egész "pincelabirintus" együttes főbejárata is. Rajna Alfréd borkereskedő volt, családja az USA-ban él. Pincéjének északnyugati részét a Lipóczy pince alkotja, ez a hagyomány szerint a Rajna pincéből vált ki. Tőle délre, vele összekapcsolva fekszik a Krakkó pince, nevét nem tudják, hogyan kapta. Krakkó nevű szőlőhegy van ugyan, de nem a tállyai, hanem az abaújszántói határban. Minden valószínűség szerint a pince és a szőlő egykor a lengyel nagyvárosról kapta nevét, csak a névadás módja és ideje - mint annyi más a pincékről - már feledésbe ment. BOROVSZKY Samu a Rákóczi borházat „csillagboltozatú terem"-nek nevezi és azt sejteti, hogy középkori eredetű. Az ő idejében, vagy talán még előbb felette még egy, a föld felszínére épített épület állt. Maga a borház valószínűleg tufába vájt helyiség, amit információm szerint 1960 körül többé-kevésbé átalakítottak: oldalait és mennyezetét fehér csempével burkolták be, egyik hajójába hatalmas cement (?) tartályokat építettek be, de középen meghagyták az eredeti kő oszlopokat, bár ezeket is becsempézték. A borház építésének ideje ismeretlen, de mennyezetének csúcsíves formái nagyobb figyelmet érdemelnek (6. kép). A borház északnyugati sarkából is pinceág nyílt, lehetséges, hogy kettő, de ezeket az idők folyamán elfalazták. Feltehető, hogy innen lehetett elindulni a templom, illetve a kastélyok irányába. A kastélykert egyetlen ismert pincelejáratáról vázlatot és fényképeket készítettem. A két ág boltozata sipka alakú, lekerekített csúcsív (7-8. kép). A 14. század óta fennálló római katolikus plébánia pincéje a templom mellett ugyancsak régi, eredetileg két önálló pince volt, amint két bejárata is mutatja. A szélesebb bejárattól jobbra eső ág és a főág fala, mennyezete durvább kidolgozású és alacsonyabb, mint a másik. A főágból jobbra nyíló kisebb, aszúsnak nevezhető, rövidebb ág talán a legrégibb rész (9. kép). A második pincecsoport első tagja a Rákóczi u. 26. számon Tapa Andrásné pincéje (10. kép). A telek a főutca során fekszik, a Rákóczi kastély második szomszédjaként. Családi hagyomány szerint a telek egykor Rákóczi tisztje, Bezerédi Béc (?) tulajdona volt, de amikor Tapa lebontotta a régi házat, fundamentumában egy 1400-as évekből való pénzt találtak. Ebből arra követ4. kép. A Rákóczi pince alaprajza, a hozzákapcsolt egykori egyházi pincével (Kovács, illetve Kosteczki). A borház („csillagboltozatú terem") mai neve Cement ág