Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

PÁLL ISTVÁN: Építési szerződések, építőmesterek a 18-19. századi Szabolcs és Szatmár megyékben

nyoszolyákat is, de a sok padféle is szolgálhatott hálóhelyül. A szobákat többnyire kemencével fűtötték (például Karai Benedekét és a számtartóét), és nem kályhával, mint Szigetváron, de nem volt minden szobában fűtőberendezés. A számtartónál találtak még almatartó polcot és réz gyertyatartót (talpas vagy a falra rögzített, karos). Mind a bútorzat, mind a főzőeszközök és tálalóedények tekintetében egyszerű, a katonaéletnek alárendelt készletekről lehet beszámolni. Egy fürdőkádat is említettek a „lisztes pincéből". Ezt esetenként innen szállították fel a fürdeni kívánóknak. Hasonlóan szerény a sümegi vár bútorzata az 1572— 1597 között készült leltárak szerint. Ebben például „igen réginek" írtak le az úr szobájában egy zöld mázas kályhás kemencét és emlegettek ugyanitt négy darab nagy paraszt kerek széket.

19 A Zala megyei Szécsisziget 1634. évi leltára néhai Széchy Péter várúr szobájában (háló /lázában) födeles ágyat, zöld egész új kemencét. . oltár asztalt is tartalmazott többek között. A lendvai várban a már említett láda formára való armarium mellett például címeres képeket is összeírtak kettőt az asztal fölött.

20 Nyilvánvaló, hogy a hódoltsági területeket ebben az időben kevésbé érintették az európai divatáramlatok néhány védettebb főúri szigetet kivéve - de inkább érvényesültek az országnak a török, s általában a nagyobb hadmozgások által megkímélt területein. A 18. század elejétől viszont a nemesek visszaköltözésével, az iparosok bejövetelével az ország déli területein is a korábbi vívmányokhoz hamarosan kapcsolódtak az újabb változások, amelyek a főnemességnél sokkal gyorsabban és erőteljesebben, a köznemesek nagy tömegénél sokkal lassabban jelentek meg. A köznemesség 17-18. századi szobaberendezési tárgyainak ismeretében bizonyos bútorfajták paraszti körben történő meghonosodásának közvetlen előzményét lehet regisztrálni. Egyes darabok sosem lettek a hagyományos paraszti bútorzat részeivé (magas kerek asztal, íróasztal, bőr- vagy kárpitos székek, szövettel vagy bőrrel bevont kanapék),

21 vagy nagyon későn kerültek paraszti használatba, mint a fennálló szekrények. Bár megjegyzendő, hogy a fakanapék viszont sajátos karriert futottak be az ország egyes vidékein. A Dél-Dunántúlon általánosabb csak az átforgatható támlájú rengőpad lett, amelyet az ágy előtt tartottak. A köznemesség esetében - néhány közülük kikerült ún. „benepossessionatus nemest" kivéve, akik igen jómódúak - erős konzervativizmust kell feltételezni az anyagai javak terén. Egy-egy vagyonleltár olykor 50150 év előtt beszerzett tárgyakról tanúskodik, de konzervativizmus jellemezhette a készíttetett új tárgyakat is

22 a legszegényebb köznemeseknél. Háztartásukat önellátás jellemezte az alapvető élelmiszerek, italok, ruházat nagy részének előállításában, saját majorjuk és a jobbágyszolgáltatások alapján. Túllépett a jobbágyok szintjénél a húsfogyasztásban, gyümölcsből készített csemegékben, italokban, kerti növények sokféleségében, fűszerek beszerzésében, méztermelésben.

23 Bort, mézet, pálinkát, tejtermékeket, helyenként gabonát is jóval többet adtak el. A lakóépületek technikai színvonala majdnem azonos volt az egyszerűbb köznemesekénél és a jobbágyoknál a Dél-Dunántúlon. Még a 18. század közepén is voltak sövényfalú-talpas, gerendavázas falú, karórögzítéses sárfalú, szalma, zsúp vagy nádfedésű épületek, lakóházak a köznemesek fundusain. A fűtőberendezések terén előbb kezdték el a boltíves-kéményes konyhákat, téglakemencéket építeni, mázas kályhákat beszerezni, mint a jobbágyok, már az 1760-70-es években. Már nem egy szobába zsúfolódtak be a családok, legalább két, esetenként három szoba is volt. Kialakítottak egy ebédlő jellegű szobát, ahol vendégeket is fogadtak, ebédeltek, s a háziúr dolgozószobájaként is szolgált íróasztalfélével, iratokkal, fegyverekkel, családi képekkel és a címerrel. Nemcsak a bútorzatban, de a többi berendezési tárgynál is (például tálaló- és díszedények, textilek, ágyiruhák stb.) is arra törekedtek, hogy nemesi voltukat hangsúlyozzák. Külön szobája volt a háziasszonynak és gyermekeinek, külön szobát alakítottak ki a cselédeknek.

24 Az 1703-ból származó magyarbólyi kastélyleírásban külön szobája volt az asszonynak, az úrnak, vendégeknek, volt egy ún. patvaria és sáfárház szoba, - és mindez jelzi a beosztás fontosságát. Jóllehet módosnak tűnik az épület, a berendezésben inkább a hagyományos és régies vonásokat lehet kiemelni: „. . . Kastélt melyben első Asszony szobája, akiben találkozott egy zöld festett új ágy és egy fel asztal akin vörös szuny eg van rajta és jó besé (elírás, a későbbiek alapján „bécsi"), tarka kálhás kemence egy jó üvegh ablak és két jó új ajtó egyike 1. kép. Hátasszék 1798-ból. GÖNCZI Ferenc gyűjtése Osztopánból Winisch Fülöp plébánostól. Rippl-Rónai Múzeum, lelt. szám 4925. GOZSY Gáborné felvétele