Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

10. kép. Paticsfalú lakóház maradványai Winetavern Street (Dublin/Írország) 11-12. század (Medieval Arch. 15: 82. nyomán) löplyukak mellett kiégett sárdarabokat is találtak. A sárdarabokban vesszőfonat maradványai vagy lenyomatai fedezhetők fel, ami arra vall, hogy az építők összeácsoltak egy gerendavázat, annak közeit befonták vesszővel és a fonadékot kívül-belül betapasztották sárral. Ezt a falazatot paticsnak nevezzük. A paticsépítkezés fejlett változata, ha a függőleges 11. kép. Paticsfalú csarnokház maradványai Feddersen Wierde (Németország) 1. század (Ausgrabungen in Deutschland l/II: 17. nyomán) 12. kép. Cölöpfal, paliszád, pallófal középkori leletekben (Herrnbrodt nyomán). Cölöpfalak: a) paliszád, b) cölöpszerkezet paliszádfallal Pallófalak típusai: c) pallófal, d) cölöpös pallófal, e) pallófal küszöb-általfa szerkezetben, f) cölöpszerkezetbe zsilipéit fal oszlopokat nem ássák be a földbe, hanem egy-egy kőre állítják, miáltal növelik az épület élettartamát. Előfordul, hogy a függőleges oszlopokat a talajszínt felett vízszintesen húzódó gerendákba csapolják és a tetőszerkezet, valamint a falsík találkozásánál a függőleges oszlopokat egy vízszintes gerendába illesztik. Ily módon voltaképpen egy gerendából álló keretet készítenek el, amelynek a közeit sövényfonással (és sártapasztással) töltik ki. Alkalmasint ez a megoldás a paticsépítkezés legfejlettebb változata, melyet a középkor óta alkalmaztak főként a városi lakóházak ácsolatainak elkészítésekor. A legkorábbi épületeket a neolitikumban ácsolták össze, a földbe ásott gerendák közeit vesszőfonattal töltve ki és a fonadékot sárral tapasztva. Aichbühl (Federsee) ásatásai során tártak fel ilyen épületmaradványokat. Mindezeknek a megoldásoknak fejlettebb változatai a különféle gerendavázak, amelyeknek közeit töltötték ki fonadékkal. Ezt szokás Fachwerk névvel emlegetni. Meglehet, a technológiát már sikerrel alkalmazták a római kori ácsok Germániában és lehetséges, hogy Tacitus megjegyzése, miszerint a germánok házaik falait festik (Germania, C. 16), erre a megoldásra vonatkozik. Számos középkori, kora-középkori lelet azt bizonyítja, hogy Angliában, a Rajna-mellékén, Hollandiában, Thüringiában, Württemberg, illetve Dél-Skandinávia övezetében ez a technológia gyakori volt a 8-13. század során; parasztházak, majorok, kolostorok, templomok és városi lakóházak egyaránt épültek a szóban forgó módon. A falazat egyáltalán nem volt ritka DélkeletEurópa sík alföldjein a Fekete-tengertől északra és a Duna alföldjein, ahol egészen a modern időkig úgyszólván a legkedveltebb technológiának számított. Fejlettebb változatai a Fachwerk-szerkezetek Északnyugat- és Közép-Európa csaknek minden táján, ahol lombhullató erdők vannak még ma is a házak zömének tartós állagát biztosítják. Számtalan technikai ötlettel tanúsítják az építők találékonyságát és szépérzékét. Csaknem bizonyosra vehető, hogy ez az építési mód