Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

13. kép. Pallófalak zsilipelcse a középkorban a) hornyolt és keskeny pallók váltakozása 1. Greensted (Essex/Anglia) 11. századi templom. 2. Santa Ma­ria Minor nevű templom, Lund (Svédország) 11. század. 3. Vänga (Svédország) 12. századi templom. 4. Hanger (Svédor­szág) 12. századi templom. 5. Petersberg (Bázel egyik kerülete) polgárház, 11. század. 6. Torfkirche (Izland) modern templom. 7. Büderich, (Németország) 11-12. századi épület északi fala b) sarokkötések 8. Hedared (Svédország), 13. századi templom. 9. Urnes (Nor­végia), 11. századi templom. 10. vertikális pallókból ácsolt falu templom a középkorból (Norvégia). 11. ua. 12. Büderich (Németország), a III. sz. épület északi fala a 11-12. századból. (Müller-Wille nyomán: Rheinische Ausgrabungen 1968: 37-39.) a korai középkorban teret hódított Skandináviában, ami arra vall, hogy a bonyolultabb statikai megoldások, il­letve a gerendák csapolásának célszerűbb módozatai Közép-Európa tájairól terjedtek északon. Dániában a 13. század után már csaknem valamennyi megoldás em­lékeit ki lehet mutatni és Angliában is ez a helyzet, bár itt három-négy emberöltővel korábban már érzékelhető a szóban forgó kultúrhatás ténye. Ami a megnevezéseket illeti, valamennyi nyelvben kialakultak azok a kifejezések, amelyek az alkalmazás nagyfokú önállóságát és változatosságát bizonyítják. A magyar nyelvű publikációkban leginkább a paticsfal kifejezést használják. 12 A pallóház Építéstechnológiájának lényege: függőleges geren­dákba, melyek a fal tartóoszlopai, a gerenda hosszában vajatokat vésnek, ezekbe zsilipelik a talajjal párhuza­mos gerendákat vagy pallókat. Az ilyen épület szerke­zete hasonló az ácsolt ládáéhoz. Európában a lombhul­lató erdők övezetében maradtak fenn az építkezésmód emlékei, de a bútorművességben ennél jóval szélesebb körben ismert a technológia: Dél-Európát, Kelet-Euró­pát, Skandináviát, másrészt Délnyugat-Ázsiát is a zsili­péit ládák körzeteként tartják számon. A pallóház zsilipéit falazata voltaképpen arra a geren­davázra emlékeztet, amelynek közeit - agyaggal tapasz­tott - sövényfonadékkal (paticcsal) töltik ki. Az utóbbi azonban összehasonlíthatatlanul kevesebb szálfából építhető fel. Dániában a 15. századtól kezdve, mivel­hogy a tölgyerdők irtása következtében már szűkében voltak az épületfának, előbb a városokban, majd a vidé­ken a pallóházak helyett paticsfalú épületeket emeltek, többnyire a "Fachwerk" valamilyen változatát. A legrégibb nyomok a vaskoriak Németországban: kútkávák. Svédországban népvándorláskori sírkamrák maradtak ránk. A lengyelországi Biskupin vaskori tele­pülés épületeinek maradványai szintén ennek az építés­módnak a bizonyítékai. Venantius Fortunatus a Rajna­mellékének házépítését leírva, ezt a technológiát ismer­teti. A karoling-kori bajor törvénygyűjtemény (Lex ba­iuvariorum X. 8-11.) előírja, hogy „ha valaki egy épület belsejéből oszlopot, amit sarokgerendának neveznek, kivág, VI. s.-t fizessen" (Si interioris aedificii illám co­lumnam eicerit, quam winchilsul vocant VI. s. compo­nat). A viking korból Közép-Európa és Skandinávia érintkezési övezetéből aránylag sok régészeti lelet bizo­nyítja ennek az építkezésnek a gyakoriságát. Még a nép­rajzilag feltárt épületekben sem ritkaság, ha közfalakat ezzel a technológiával építették. Észak-Németország­ban a híres kereskedőtelep, Haithabu (Schleswig mel­lett) csaknem kizárólag ezzel a módszerrel épült fel. Ezek meglehetősen kicsiny alapterületű házak, de van­nak csarnokházak is, sőt olyan épület is - Klein Büns­torf, Ulzen körzetében -, amelyet a 4-6. században pal­lóháznak építettek fel, majd később gerendafalazattal egészítettek ki. Az első épület falaiban - tömítésként ­agyagot tömködtek, ezt azonban később, a második fá­zisban már nem tartották szükségesnek. A Bayeux-ban őrzött hímzés (amit all. században egy dél-angliai apá­cakolostorban készítettek) ilyen épületeket ábrázol. Normandiában több épületet tártak fel (Mirville, Notre­Dame-de-Gravenchon), amelyek a mondott technoló­gia szabályai szerint épültek. Ezek a 11-12. századból valók. De ugyanott vannak gerendaházak is, amelyek függőlegesen állított gerendákból (paliszád) ácsoltak össze, s vannak patics-épületek is. Àz utóbbiak a gall időkből is előtűnnek a régészeti feltárásokon. Egymás mellett tehát több építési módot lehet megfigyelni. Északnyugat-Európa korai középkori őrtornyainak épí­tésekor szintén a pallókat csapolták a sarokgerendákba. Ezt a megoldást a római időkben is alkalmazták Hessen­ben (Niedenstein/Altenburg) egy erődítményt ciszter­nájának bélelését építve meg. Ugyanígy rótták a fát egy másik - középkori - vár víztározójának építésekor (Dünsberg/Hessen). Mindenesetre a Rajna-mellékéről szóló leírás (Vena­tius Fortunatustól) szerint az ács nem hasítja a gerendát

Next

/
Thumbnails
Contents