Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

PÁLL ISTVÁN: Építési szerződések, építőmesterek a 18-19. századi Szabolcs és Szatmár megyékben

A tetőfedő anyagok közül a zsindely beszerzése szintén a tiszai víziút felhasználásával történt. A hegyekből lehordott zsindelyt vagy közvetlenül a szállító adta el a vásárokon, vagy az közvetítők bekapcsolódásával falerakatokból, kereskedők közbeiktatódásával került a felhasználókhoz - mint azt a következő, 1830-ban Nagykárolyban keletkezett két igazolás is tanúsítja:

4 „Alant írt megesmérem, hogy mai napon a N.Károlyi Országos Vásáron Néhai Tetes Zanathy Mihályné Aszszony házának reparátiójára vásárolt Tekéntetes Szentléleky Tutor Úr 15500 fenyő fa zsendelyeket folyó áron ezerit 4 forintyával Szabó Togyer, és Szabó Vonutz Hunyadi emberektől, meüyek ára fel olvastatások utánn 62 fl W: Czedában előttem kifizetett tisztelt Curator Úr által: megismervén Károlyban Julius 5

ke

"" 1830. Csádek József órás Mester" , Alant írt meg ösmérem, hogy a Mit go s Grófi Uradalom Depositóriumábúl, a' Zanati Successorok háza reparátiójára Curator Szent Léleky Mihály Úr által Hat ezer fenyő Zsindelyek vásároltattak, ezre p 4 f. 36 xr. Vcz Summásan 27f. 36 xr. Mellek hogy kifizetettek Curator Úr által elesmérem. NKároly die 30" 8

bris 830. Ocsovay Mihály Kult sár" Területünk legfontosabb tetőfedő anyaga a nád volt; a korábban már említett úrbéri forrásban igen sok település haszonvételei között említik, hogy tetőfedésre elegendő nádjuk van. Ennek ellenére olyan területek, mint a Rétköz vagy az Ecsedi-láp komoly vonzáskörzettel rendelkeztek, hiszen az ott termett jó minőségű tetőfedő anyagok (nád vagy gyékény) tartósságuk révén még az esetleges szállítási költségek hozzáadásával is kifizetődőbbek voltak.^ Az Ecsedi-láp melleti falvak lakóinak komoly bevételi forrást jelentett a környező városok vásáraira hordott és ott eladott nádból befolyt jövedelem. Az 1830-ban kelt elismervény a domahidi és a börvelyi lakosok nádeladását reprezentálja:

6 „Mi alant irtt Domahidi és Börveli Lakosok ezennel meg esmérjük, hogy mi tőlünk itt a' NKárolyi Vásárba Tettes Szentléleky Mihály Úr 800 kéve nádat vásárolván azon nádat itt NKárolyban az Zanaty udvarában lévő Pintze melet leraktuk, mely Nád árába hogy a tisztelt Úr minekünk 16 fri. meg fizetett bizonyityuk, kezünk kereszt vonásával meg erősityük. Nagy Károlyban November 29'

k 1830 Nagy László k x vn: Domahidi Risko György x Domahida Risko László x Domahida Belényi Sándor x Börvelyből Pelyvás István x Börvelyből Vakarts Mihály x Börvelyből. " Építőanyagok készítése Az írásbeli szerződések nagy része az egyes mesterek, illetve az őket megbízó birtokosok és közösségek között jött létre (legalábbis ezek maradtak fenn). Az építőanyagok helyszínen való elkészítése azt a célt is szolgálta, hogy ezáltal jelentős fuvardíjat meg lehetett takarítani (a leúsztatott szálfákból az építés helyén a szükséges mennyiségben hasítottak zsindelyt vagy faragtak ki gerendát, lécet, deszkát), ugyanakkor a segédmunkára robotban az uradalmak jobbágyai is befoghatok voltak. A terület keleti és északi részén általánosan, egyéb részein szinte kizárólag csak nemesi, közösségi építőgyakorlatban használt fazsindely a fentebb említettek szerint már eleve feldolgozott állapotban került a későbbi felhasználókhoz. Ez alól azonban kivételek is voltak: Tarpa jobbágylakói például a 17. században kötelesek voltak bizonyos mennyiségű zsindelyt a saját fájukból hasítani és azt az ecsedi várnak beszolgáltatni.

7 Az alábbi szerződés Eördögh Dániel kopócsapáti (ma Aranyosapáti) földbirtokos zsindelykészítéssel foglalkozó mecenzéfi specialistákkal kötött megállapodását tartalmazza. Ez az irat azért is fontos, mivel a mecenzéfiek munkamigrációjának területi és munkafajták szerinti kiterjedését is érzékelteti (a 18. századból más adataink is vannak szőlőmunkára, veremásásra és más földmunkára szerződött mecenzéfi munkavállalókról)/Már a 17. század végéről van tudomásunk a mecenzéfiek zsindelyhasító tevékenységéről (Thököly Imre pataki számadásai között 1683-ból ismert a zsindelyhasítóknak fizetett járandóság) ,

g az itt bemutatott megállapodás egy évszázaddal később keletkezett:

10 „1796. 1" febr. Felső Meczenzőfi Tisza Györgyei és Társaival alkudtam meg, ötven ezer Zsindelynek hasítása iránt oly móddal, hogy ők ezen 50000. Zsindelyeknek felit az Eszenyi Vad-almáson, felét pedig a közös erdőkön Újságon fogják meg hasítani, jól öszve rakni és meg nyomtatni, a Zsindely elegendő hoszaságu szélességű fog lenni, ezerét 5. Mariasokat, tíz ezerit pedig két véka lisztet, és két font sót fogok nekik adni. " A 19. században egyre több olyan uradalmi és közösségi épületről esik szó, amelyek égetett téglákból készültek. A megfelelő agyag rendelkezésre állt, csupán az abból téglát égetni tudó mesteremberek megfogadására volt szükség. A velük kötött szerződések pontosan tartalmazták a kötelmeket, a megbízó(k) és a megbízott által biztosított anyagok mennyiségét, a késztermék minőségét stb.

11 Az alábbi, Majtison 1854-ben kelt szerződés tipikus példája az ilyen fajta megállapodásoknak:

12 „Szerződés melly alantirt Vállyi János és téglavető Székely József között, tégla hányatás tárgyában következő feltételek alatt jött létre. l"

r Székely József kötelezi magát 1854 dik év nyarán Vállyi János számára 60 az az hatvan ezer 12 c.zol hosszú 6 czol széles és 3 czol vastag téglát a kijelölendő helyen és földből készíteni. 2"

r Ezen készítéshez Vállyi János a kellő szerszámokon és porondon kívül, csak az égetni való fát melly az itteni szokásos ölt véve legfeljebb 20 vagy 25 öl leend, ehez számítódván egy kevés füstölni való szalma vagy gazt adand, - a mi ezen mennyiségen tul fogyand azt az említett téglavető megfizetni tartozik. 3"

r Csak tökéletesen jó kiégett és legfeljebb két darabba tört ezerjével kirakott tégla vevődik által ezeréért 2% két pengő forint és 4 pengő krajczár fizetődvén. -