Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

MIKLÓS ZSUZSA-SABJÁN TIBOR: Késő középkori szemeskályha Galgahévíz-Szentandrás-parton

A kályhaszemek szájának mérete 20-22 cm között van. Az egyes csempéken belül két centiméteres eltérések is mutatkoznak. A tálak magassága 10,4-12 cm, a szabálytalan alak miatt itt is csempénként változó méretek jelentkeznek. A szemek fenekének belső átmérője 10—11 cm, a külső fenék 11,5-12 cm átmérőjű. A tálak falvastagsága 7-8 mm. A talált töredékekből 8 darab került kiegészítésre, de még több csempényi töredék nincs kiegészítve. C. változat (IL, IX. tábla) A kályhaszemek harmadik változatát egyetlen zöld mázas példány képviseli a leletanyagban. A finomra korongolt szem anyaga sárgás színű, belsejét középzöld ólommázzal öntötték meg. A mázazás alatt engóbot nem találtunk. A mázzal bevonták a tál szélét, sőt egy keskeny sávban a külső oldalát is. A kályhaszem méretei kisebbek, mint az „A" és „B" típusú tálak paraméterei: oldala 19,2 illetve 20 cm széles, magassága 8,6-9,1 cm között változik. Belső fenékátmérője 9 cm, a külső 11,5 cm. Sarokcsempék (III. 1., XII. tábla) A kályha sarokcsempéit egy „A" típusú tálból és egy fülkés csempéből állították össze. Az aszimmetrikus csempe sarkát fonott kötélmintás szalag díszítette. A sarokcsempék között volt vastagabb és vékonyabb fonattal díszített példány is. A fülkés csempék vastagsága is változó: vaskosabb és vékonyabb falú darabok is előfordultak. A töredékek között egyetlen olyan darabot sem találtunk, amely arra utal, hogy a „B" vagy „C" típusú tálból is készítettek sarokcsempéket. A sarokcsempékből egyetlen példány sem került kiegészítésre. A nagyobb töredékekből arra következtethetünk, hogy a csempék méretei változóak voltak. A tál alakú oldal szélessége 23 cm körül volt, míg a fülkés rész szélessége 11-13 cm között változott. A leletekből 12 darab sarokcsempére utaló kisebb-nagyobb töredék különíthető el. Fülkés csempék (III. tábla 2., X-XI. tábla) A korongon készített fülkés csempék önállóan is szerepeltek a kályha anyagában. Vaskosabb és vékonyabb falú változatuk is előfordult. A félhenger palástú csempe alja és teteje együtt lett korongolva. A csempe félkör alakú alja (ez a rész volt a korongon) kívül szögletesen, belül ívesen kapcsolódik az oldalhoz. A csempe felső lapja íves vonalvezetésű, szögletes átmenet nélkül csatlakozik az oldalakhoz. A felső lap közepén félköríves nyílás van, melyet a korongolás közben alakítottak ki. A palást belsejében a korongolásra utaló elmosódott bordák figyelhetők meg. Néhány töredék külső felületén keskeny karcolások láthatók, melyeket ugyancsak a korongolás közben alakítottak ki (XI. tábla 8.). A csempék hátulján, a félköríves fenék és a palást találkozási élénél két húr irányú metszés látható (XI. tábla 1., 6-7.). Ilyen bemetszések csak a csempék korongról levágott fenekénél vannak. A fülkés csempék szélessége nem egyforma. Néhány példány szabályos félhenger alakú, de megfigyelhetők olyan töredékek, melyek arra utalnak, hogy voltak ennél keskenyebb csempék is, melyeket egy korongolt henger kisebb szeleteként metszettek el. Az egyetlen kiegészített példány méretei a következők: magassága 21 cm, szélessége 9,5 cm, vastagsága 4 cm. A csempefal 8 mm vastag. Egy másik töredékből kikövetkeztethető méretek az alábbiak: magassága 23,6 cm, szélessége 1010,5 cm, falvastagsága 5 mm. A talált anyagból egy egész csempe lett kiegészítve, ezen felül még 10-15 darab kisebb töredék is van. Eredeti sárdarabok (IV-VIII. tábla, XIII-XVI. tábla A kályha omladékában talált eredeti tapasztástöredékek jelentősége vetekedik a csempékével. A közel száz darabból álló együttes jelentős része értelmezhető volt, csempetípusokhoz vagy a kályha valamelyik részéhez tudtuk rendelni őket. A töredékek pelyvás, törekes sárból készültek, a használat és a kályha pusztulása során közepes keménységűre égtek, így évszázadokig ellenálltak a talaj pusztító hatásának. Felületükön megmaradtak a kályhaszemek vagy a kályha építéséhez használt segédszerkezetek nyomai. Csak néhány sárdarab maradt a csempékre tapadva, többségük különállóan került elő az omladékból. A kályha külsejét díszítő töredékeket kézzel simították el, felületükön festéknyomokat nem találtunk, néhány példány széle grafitos volt, de ez a csempék grafitozása során került a sárdarabokra, melyek színe sárgás-vöröses volt. Az alábbiakban a rendeltetésük szerint csoportosítva mutatjuk be a sárdarabokat. Egyenes fugák (IV., XIII-XIV. tábla) Az egykori kályha felületét kidomborodó sárfugák hálózata borította. A fugák az egymás mellett lévő kályhaszemek találkozásai vonalát takarták be. Töredékeik igen nagy számban kerültek elő. Keresztmetszetük a félköríves formát közelítette meg, de megmunkálásuk sok szabálytalanságot mutatott. A töredékek között szélesebb, keskenyebb, magasabb és laposabb változatok voltak. Domborodó első oldalukat kézzel simították el, hátsó részükön tisztán megmaradtak a kályhaszemek széleinek éles bemetszései. Ezek a nyomok alkalmasak voltak arra, hogy azonosítsuk a szemek típusát és fogalmat alkossunk a tálak egymáshoz való viszonyáról. Ebből tudjuk, hogy az „A" és „B" típusú tálakat vegyesen rakták egymás mellé, a szemek között kisebb-nagyobb szintkülönbségek voltak, melyeket a fugák takartak el. A csempék közötti méretkülönbségeket a közöttük lévő hézagokkal egyenlítették ki. Ezek szélessége 0,6-2,5 cm között mozgott. Ezeket a szabálytalanságokat is a fugák takarták el. A mintegy 43 darab kisebb-nagyobb töredék hossza a 2 centimétertől a 10 centiméterig terjed, szélességük 2,6-4 cm között változik.