Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

8. kép. Eklektikus stílusú lakóház a 19. század végéről, NÓVÁK László felvétele, 1988. de harmadikként a kamra, negyedikként az istálló is megjelenik. Egy pereskedés során kiderül 1780. május 22-én, hogy Lantos István „vette meg Kapás István Háza felét Szilágyi GyörgynétóT, melly állott egy szobából és egy Konyhából, idő jártával osztán Lantos István maga első feleségével. . . együtt épített a" Pitvar végében egy Kamarát. . ." Rl Számos más adat is ezt a helyiségsort vetíti elénk. 82 BÁTKY Zsigmond meghatározása szerint a nagykő­rösi lakóház a középmagyar háztípusba tartozik, mely­nek elterjedési területe az Alföld. E típus jellegzetes építészeti eleme a konyhai középpadka. 83 BÁTKY meg­állapítását recens anyagból vonta le, azaz az utóbbi közel száz esztendő lakóházát vette vizsgálat alá. Az újabb régészeti és történeti-néprajzi kutatások azonban lehetővé teszik azt is, hogy évszázadokra visszamenően, fejlődésében nézzük az alföldi, köztük a nagykőrösi la­kóházat. A nagykőrösi ház esetében régészetileg, törté­neti-néprajzilag dokumentálhatóan négy fejlődési sza­kasz állapítható meg, a 14. század végétől a 16. század közepéig; a 16. század végétől a 19. század végéig, s az utána következő időszak. Ez megegyezik BARABÁS Jenő korszakolásával is. 84 Ezt megelőzően a fejlődésben két szakasz mutatható ki BALASSA M. Iván szerint, így a 10-13. század, amikor még egységes osztatlan funkciójú, többségében föld felett álló épületek voltak külső kemencével, és a 13-14. század, amikor a kamra megjelenésével két helyiségessé válik a lakóház. Ennek egyik helyisége egyesíti a lakás és feldolgozó funkciót, s agyagkemencével is rendelkezik. to PÁLÓCZI HORVÁTH András említett szentkirályi régészeti ásatásai során előkerült két házban megtalál­ható a szoba és konyha helyiség (1. kép). A szoba nád­födémmel rendelkezett, szemeskályha-kemence állt benne, tehát füsttelenített helyiség volt. A szoba előtt helyezkedett el a másik helyiség, a konyha. A konyha jobb felső sarkában, a földbe süllyesztve tűzhelyet alakí­tottak ki. E szabadtűzhelyen főztek, s innen fűtötték a szobai kályhás kemencét, valamint a konyha falán kívül épített külső kemencét. A konyha füstös helyiség volt, nem padlásolták le. PÁLÓCZI HORVÁTH a Túrkeve­mórici és a szentkirályi ásatások alapján megállapítja, hogy „a középmagyar háztípus késő középkori előzmé­nye, a szoba zárt tüzelővel (szemeskályhával) és konyhai külső sütőkemencével épített háztípus teljesen kialakult formában jelent meg ezekben a falvakban a XV. század első felében, esetleg már a XIV-XV. század forduló­ján. . ." 86 A konyhai külső kemence karóvázas, agyagos sárfalú építmény, amelyet az időjárástól lábazatra állí­tott tetőzettel védtek meg. A szobában álló kályhás ke­mence kályhaszemekből állott. A 15. századi nyársapáti udvarház szobájában hasonló tűzhelyet készítettek, amelyek tányér, bögre, három-négyszög alakú, díszes, mázatlan és mázas kályhaszemekből épültek fel (9. kép). 87 A lakóház fejlődésében újabb szakasz a 16. század első felében következett be. PÁLÓCZI HORVÁTH András megállapítja, hogy a konyhai külső kemencék száját a későbbi átalakítás során elfalazták, azaz meg­szüntették használatát (II. periódus). Az újonnan épí­tett lakóházaknak már nem építettek külső kemencét (Szentkirály 4. ház). Más véleménnyel ellentétben - mi­szerint az udvaron épített kemence tette volna felesle­gessé a konyhai külső kemencét - hangsúlyozza PÁLÓ­CZI HORVÁTH, hogy ennek más oka lehetett, mivel a szentkirályi leletanyag bizonysága szerint egyidőben, a 15. század végén, a 16. század első felében szűntek meg a konyhai külső kemencék. 88 BALASSA M. Iván is e véleményt erősíti meg. 89 A 16. század első felében tehát kialakul a későbbi értelemben vett szoba-konyha helyiségekből álló lakó­ház. A konyhai külső kemence megszűnését minden bi­zonnyal a tüzelőberendezés változása idézte elő, fokoza­tosan zártabb terűvé alakították a konyhát; lepadlásol­ták, s megoldották a füstelvezetést. A konyha, pitvar mennyezetén szikrafogót alakítottak ki, s a padlástéren keresztül, a tetőn kívülre kémény vezette ki a füstöt. A szentkirályi lakóházak II. építési periódusa a külső ke­mencék megszűnésével ezt a fejlődési tendenciát igazol­ja. BARABÁS Jenő a kémény terminológia jelentkezé­sét a 16. század elejéről dokumentálja, s feltételezi, hogy a lakóházak szélesebb körben rendelkezhettek padlással. 9 " Mint BARABÁS Jenő megállapítja, a konyhák egy része szikrafogóval, kémény nélkül épült, más részük­nek kéményt építettek a füstelvezetés céljából. 91 Tehát különböző fázisok létezhettek egyidőben, különböző te­rületeken, de egy adott helységben is igaz lehet ez az állítás. A szikrafogós kürtőjű, kéményes házak konyhá­jában egy olyan alkalmatosságnak is ki kellett alakulnia, amely részben pótolta a kívül álló kemencét, valamint a föld színén lévő tűzhely funkcióját bővítette, korszerű­sítette. Tehát, feltételezhetően a kémény megjelenésé­vel egyidejűleg tűzpadkát is építettek a konyhában vagy a pitvarban, amelyen sütni és főzni lehetett. A rendelke­zésünkre álló történeti adatok nem adnak választ arra a kérdésre, hogy fal mellett, a szobai kemence szájánál lévő padkáról - melyen katlant is el lehetett helyezni -, vagy középpadkáról van szó. Nagykőrös levéltárában megtalálható legrégibb for­rásanyag az 1626-ból való számadáskönyv. Ebben a vá­ros kiadásait regisztrálták, fontos adatokat tartalmaz az építkezésre vonatkozóan. Szó esik a kéményről, s felté­telezhető, hogy annak alkalmazása már a korábbi idő­szakban is megvolt Nagykőrösön. 92 A kémény anyagáról nincsnek ismereteink. Feltételezhető azonban, hogy fá­ból vagy sövényből készítették. Erre enged következ­tetni az a tény, hogy még a 18. században is hasonló

Next

/
Thumbnails
Contents