Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

5. kép. Klasszicista stílusú lakóház a 19. század harmincas éveiből, NÓVÁK László felvétele, 1988. tetőfedő anyagnak nyilvánította, mint amely kevésbé tűzveszélyes anyag. Az 1826-os városégés után úgy határozott, hogy „A

1 belső városba az olyan Lakosok maradjanak meg, a kik csrépre Zsindelre építhetnek: a' külső Városba is inkább gyékényre építtsenek mint nádra."

66 A sövény falú, ágas, szelemenes, horogfás tetőszerkezetű házak mellett sár, válvog és téglával vegyes házak is épültek a 17-18. században, majd a 19. században általánossá váltak. GALGÓCZY Károly a 19. század végén ilyen jellemzést ad a városról: „Nagy-Kőrösön az építkezési modor és mód még eddig egyáltalában nem városias. Az egyes lakóházak és melléképületek, különösen a külső részeken, csekély kivétellel általában, de még a belvárosban is sok helyen vályog és sárfal, nád és zsúptetőre vannak építve."

67 Mint említettük, a 18. század végén felsőbb utasításra a mezővárosi hatóság is szorgalmazta a tűziveszedelmek elhárítása érdekében a vályog és tégla falú épületek készítését. Ez időre a ház építésévei széles körben foglalkozó ezermester parasztemberek, a tapasztok és faragók mellett egyre több képzett szakember is dolgozott a városban. \ tartósabb, mészhabarcsba rakott vályog falú és szarufás tetőzetű házakat helybeli és vidéki (kecskeméti, pesti, szolnoki) korsós, kőműves és acs mesterek építették.

6

* Külföldről is érkeztek építőmesterek. Például, amikor a jeles körösi prédikátor és református püspök, Helmeczi István házát 1724-ben építtette Kőrös városa, az építkezésen "Mészkeverő Német Legények" is dolgoztak, akiknek egy pár inget vásárolt a számadó bíró.

6

'' Vagy „Német Ácsoknak város Épülettyein tett munkájukért" fizetett a város 1775-ben.

70 Nagykőrösön a kőművesek az ácsokkal és molnárokkal együtt 1802-ben tettek kísérletet a céhszervezet megalakítására. Ez évben készült el a pecsétnyomójuk, de a működési szabályzatukat a felsőbb hatóságok nem hagyták jóvá, nem erősítették meg privilégiumukat. Ennek érdekében fordultak 1808-ban Pest vármegyéhez, s az, mielőtt felterjesztette volna a Helyhatótanácshoz, tájékozódott Nagykőrös városnál, s indoklást kért a mesterek folyamodványához. A város válaszában támogatta a céh engedélyezését, hivatkozva többek között több, mint 2000 lakóházára, 30-nál több szárazmalmára, valamint a szakiparos utánpótlás biztosítására. Az egyesült céh szabályrendeletét végül is 1812-ben hagyták jóvá.

71 Az összes kőműves és ácsmestereket név szerint nem ismerjük. Tudjuk, hogy LOSONCZI János volt 1807-ben, 1813-1814-ben a céhmester. A városi adókönyvből kiderül, hogy TÓTH Sándor "Kőmíves" az I. tized 30. szám alatt lakott 1810/1 l-ben, s a II. tized 417. szám alatt pedig "Kőmíves Martzi** zsellérképpen. Mindketten 10 forint körüli adóösszeget fizettek a város kasszájába.

72 Vályogházak rendre a városon épültek, de a vagyonosabb gazdák a mezeikerteken is vályogból építkeztek. A már többször idézett rendszabályok az égetett és égetetlen tégla, s vályog falú házak építését szorgalmaz6. kép. Egytraktusos, dóroszlopos folyosójú kisnemesi kúria a 19. század első feléből, NÓVÁK László felvétele. 1988.