Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

is megemlékezik. A második tizedben, a 185. számú telken trágyába készített putriban lakott egy ember („super fimo aedificaverit Dornum in Cespitali"), akit ezért "Ganéjházy Tóth István"-nak neveztek. Az építményt pusztulásra ítélte a városi hatóság, mivel a fundust a közút területéhez csatolták.

36 A 18. században megfogyatkoztak a földházak a város belső területén, de meglétüket a városi szabályrendeletek bizonyítják. A város 1774. október 13-án tette közhírré, hogy „Akárki is föld házat ne építtessen és ha már ollyanban lakik annak el rontására, és fel háznak építésérc kénszeríttessék".

37 Az akolkertekben, továbbá a határban, s a pusztákon is megtalálható a földház putri a 19. században. Szegényesebb építménynek számított. A föld feletti tetőzetet gaz, dudva alkotta. Ennél "rangosabb" putrik vagy földházak is épültek, amelyek csak annyiban különböztek a többi lakóháztól, hogy a lakás terét a földbe ásták, de a födémet, tetőszerkezetet tartós anyagból készítették. Ehhez hasonló földházak ismeretesek a 20. század elejéről a kecskeméti határban is. Ugyanott egy szélmalom mellett putri szolgált a molnár lakásául.

39 A 19. század végi általános városrendezési törekvések előtti időszakban a házak és építmények falazata sövényből és karó- vagy gerendavázból készült.

40 Az istállók, színek, juhszínek falát rendszerint karók köré állított nádból, illetve font sövényből csinálták, amelyet sárral tapasztottak be. így nem csupán a hőszigetelés vált kellő mértékűvé, de egyben tűzvédelmi szempontból is biztonságosnak bizonyult az építmény. A Feketén lévő mezeikertek összeírása során 1766-ban ilyen építményekről történik említés.

41 A lakóházak falát sövényből készítették. A "sövény" meghatározás Nagykőrösön vonatkozik az erősebb faoszlopos, gerendavázas falakra is, nem kizárólag vékonyabb karóvázas, nád-vagy vesszőfonatos, tapasztott falat jelent, jóllehet az kétféle fatípusra vonatkozik, mint az kiderül a vármegye 1773. március 29-én kibocsájtott körrendeletéből: „Javasoltatik Helységek Lakossainak, hogy midőn ujj Házat építeni akarnak, Házokk' falait nem sövénybül, vagy hasábos oszlopokbúi, vagy köbül, téglábul készíttsék, tetejét egyedül fábul alkalmaztathattyák, illyes épületek mind melegség tartására, mind egésségre jobbak és állandóságok mellett kevesebb költségben is kerülnek. . ,"

42 A rekettyevesszővel fonott karóvázas sövény, vagy oszlopvázas házak Nagykőrösön és környékén a legarchaikusabb épülettípust képviselik, melyek még a 19. század végén is fellelhetők. Az ilyen falú házakra vonatkozó legrégibb anyagot PÁLÓCZI HORVÁTH András tárta fel a Nagykőrössel közvetlen szomszédos Szentkirály falu 14-15. századi lakóházainál, ahol a ház falának vázát vastag faoszlopok alkották. Ezek biztosították az épület sárfalának szilárdságát, állóképességét (1. kép).

43 Nagykőrössel szomszédos másik helység, Nyásapát 15. század végi, 16. század eleji faluhelyén BÁLINT Alajos állapította meg, hogy a házak oszlopvázas, sövényből font falazattal épültek. A cölöpök közeit, a sövény sárgombócokkal (csömpölyeg) rakták ki, s így alakították ki a fal vastagságát. B ALANYI Béla Nagykőrös középkori falvainak feltárása során ugyancsak oszlopvázas falú lakóházakat talált.

44 A sövény- vagy gerendavázas falú építkezésre számos adat sorakoztatható fel a 18-19. századból. Egy 1801. március 20-án tartott törvényszéki tárgyaláson a tanú bizonyította, hogy az apa milyen segítséget nyújtott fiának a háza építésében: „. . . A' Mihály Házának fal karóit le állíttatta, sövénnyel be fonatta, a' Szelemen ágassait gerendáit fel állította, horogfákat rakott reá, sőtt az épület előtt állott is 200 kéve nád. . ,

45 Ezek szerint az építkezést azzal kezdték, hogy a "fal karókat" a ház falának középső vonalában a földbe ásták. Egy 2. kép. 18. századi, oszlopvázas, sárfalú, ágasos-szelemenes, mestergerendás, horogfás tetőszerkezetű lakóház rekonstrukciós térbeli rajza.