Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

SABJÁN TIBOR: Népi cserépkályháink esztétikai vizsgálata

ellenben az erdélyi kandallók csempéi között számtalan olyan terülő mintás típus létezik, amelynek habán eredete egyértelmű."' A Dunántúl nyugati részén a táblás kályháknak középpárkány nélküli, egyik oldalával a falhoz épített változata terjedt el. Díszítéseiben, részmegoldásaiban nem különbözik a többi táblás kályhától. Elmondható róluk, hogy nagy csempés példányaik szerényebben, míg közép, illetve kis csempés változataik gazdagabban díszítettek. A 19. század közepén terjednek el azok a tagolatlan formájú oszlopkályhák, melyeknek felületeit rátétes díszítmények gazdagítják. Legkorábbi ismert példányuk 1858-ban készült. Készítőik olyan kályhásmesterek, akik városokban, mezővárosokban dolgoznak, vevőkörük a polgári és módosabb paraszti rétegekből kerül ki. ízlésük és mintakincsük nem kapcsolódik a népművészethez, hiszen az általuk alkalmazott sablonok jó része szobrászi munka, és motívumkincsük a század közepének, második felének iparművészeti törekvéseit tükrözi. Ennek megfelelően a korai darabok klasszicizáló hatásokról árulkodnak, míg a későbbiek a neobarokk és neorokokó ízlésvilágát követik. Az sem ritka, hogy a csempék díszítményei ekletikusan keverednek össze (11. kép). Csempekályhák A 19. század második felében kibontakozó szériagyártás olyan kályhák előállítását követeli meg, melyeknek minden csempéje sablon segítségével gyorsan és tömegesen készíthető. A korábbi gyakorlattal ellentétben a korongon készült alkatrészeket is sablonnal állítják elő. Mivel ez a módszer tág lehetőséget enged a díszítőkedvnek, a csempék felületét zsúfolt plasztikus ornamentika borítja be. Nem kivételek ez alól a párkányok és a kályhagombok sem. A sablonokat általában gipszszobrászok készítik, de az sem ritka, hogy a nagyobb manufaktúrák önálló szobrászt alkalmaznak. A sablonok ízlésvilága a kor sűrűn változó iparművészeti stílusait tükrözi vissza. Ennek megfelelően megtalálhatók a korábbi korok motívumkincséből táplálkozó historizáló, valamint az eklektikus és a szecessziós kályhacsempék is ugyanannak a műhelynek a termékei között. A fentiekből is világosan látható, hogy a csempekályhák nem a falusi igények kielégítésére jöttek létre, a paraszti lakáskultúrába jóval később, csak a 20. század elején kerültek be, a módosabb, városi divatot követő családok révén. 4 5 6 5. kép. Előrenéző madaras kályhacsempck (Balaton-felvidék, Kisalföld)