Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)
BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése
vétel tanúsítja - olyan megoldással éltek, hogy a kemencét félig már a konyhába építették. 296 Már megtévesztőbb, mikor a kemence teljes egészében a pitvarban, illetve a falban van, és csak a kabola marad bent a lakóhelyiségben, mint erre Pusztafaluból, 297 de Perkupáról is ismerünk példákat. 298 A vázlatos ismertetés is bizonyítja, hogy ez egy általános folyamat része, nem pedig egyedi megoldások, mint ahogyan azt DÁM László egy erdőhorváti eset alapján véli. 299 Az utolsónak említett megoldás némileg megtévesztő, ugyanis úgy néz ki, mint egy kandalló, s nem mindig tűnik fel a lényegi különbség, hogy a kemence szája ide nyílik. Az alakulás ilyetén menete mindenképpen a belső füstelvezetés komoly hagyományára utal, de az sem hanyagolható el, hogy alkalmazásához szükség volt a faltechnikák terén is egy váltásra, hiszen a kemence ilyen elhelyezése biztonságosan csak a kő, vagy föld alapanyagú falaknál képzelhető el. A következő lépésként a kemence itt is teljesen eltűnik a lakóhelyiségből, de gyakran bent marad a mellé épített takaréktűzhely. 30 * 1 Ez nemcsak elméleti fejlődésmenet, hanem gyakran konkrét esetekben is így történt, mint erre az abaúji Hegyközben több adatot is gyűjthettem. A Sajó és Bódva mentén egy, a Hevesben tapasztaltakhoz hasonló jelenség is feltűnik: a lapos kemenee bent marad a szobában, de tüzelőnyílását a pitvar felé építik, a kabola az új elhelyezkedés mellett is megmarad, immáron a konyhában. 301 A jelenségre valószínű az a magyarázat, hogy a kétféle belső füstelvezetési mód között korábban itt húzódott a határ, ennek következtében akkor is és ez esetben is keverékformák jöttek létre. A jellegzetesebb út, hogy a kemence teljesen kikerül a pitvarba. Mivel a Felföld keleti területein ez a helyiség rendkívül keskeny, teljesen ki is tölti. A kemence egy alacsony padkán áll, tipikus tartozéka a kis sár emelvényre helyezett vas főzőlap, hátul egy rövid kis kürtővel. 302 Ezzel a lakóhelyiség nemcsak a füsttől, hanem legalábbis nyáron - a főzéstől is mentesül és hosszú évszázadok után valóban szobává vált. A kályháskemence A Felföld nyugati felének ismertetése során már utaltam a kályháskemencékre. Ezek sajátos szerepet játszottak a terület népi építészetében. Természetesen itt is vannak kályhára utaló korai adatok, de az 1495-ben említett sajónémedi kályhásmester, 303 vagy a Szlovák Népajzi Atlasz mintafeldolgozása egyik térképlapján feldolgozott 15-16. századi kályhaadatok például Kassáról (Kosice), Krasznahorkáról (Krasna Hórka), Murányból (Murán), Létánfalváról (Letanovce), a Szepesi várból (Spissky hrad), Szepeshelyről (Spisska Kapitula). Csütörtökhelyről (Spissky Stvrtok), Kézsmárkról (Kezmarok), Alsólehnicről (Cerveny Klástor) stb. 304 nem az egykori falusi lakosság kályháiról vallanak. Már valamivel közelebbi terület kályhahasználatára utal a miskolci Zöldfa vendégfogadó 1745-ös inventáriuma, ahol többször említik a „kályhás kemenczé"-ket. 305 A kályháskemencék paraszti használata a Felföld nyugati részein tűnik nagyobb hagyományúnak. Nógrádban a néprajzi gyűjtők által fellelt kályhákat losonci készítésűnek tartották. Valóban, a losonci fazekasok liOf v c3 Q
