Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

vagy közel vízszintes irányban tereli, és - mivel a Felföldön a tüzelőberendezés fűtőnyílása jellegzetesen az utcai homlokzaton lévő ablakokra néz-a szoba és a pitvar közti falon át az utóbbi helyiségbe juttatja. Ezzel a megoldással a pitvarba már láng és szikra nélküli füst jut, hiszen a kemencéből kitódulva előbb megtörik az útja, majd egy hosszabb - a kemencék mérete miatt átlagosan legalább 150-200 centiméternyi - utat tesz meg. Ezért nem szükséges, hogy a füstelvezető pitvarba szolgáló nyílása fölé valami szikrafogót alkalmazzanak, az égéstermék szabadon szétáradhat az akár még lepadlásolatlan pitvar légterében, a tető alatt. Nem analóg ezzel az erdélyi tüzelők esete, ahol a tűz feletti füstfogóból (kandallóból) egy rövid cső vezeti ki a füstöt a szobából, és ennek végén egy szikrafogó van. Itt ugyanis a füst útja rövid, a teljes szikrátlanodás nem történik meg, ezért szükséges ez a szerkezet. A Felföldön helyenként tapasztalható, hogy a ferde füstelvezető vége fölé egy alul szoknyaszerűen kiszélesedő kis keskeny kémény kerül, mint Sárosban, de csak ott, ahol az igazi pitvar nem jelenik meg, hanem a szoba a színből (sieni), vagy a csűr szerepét betöltő helyiségből (boisko) közelíthető meg.

225 Délen, a magyarlakta területeken ezzel szemben a pitvar nem a szín, vagy valami előépítmény fokozatos bezárulásával alakult ki, hanem egy teljes értékű, zárt helyiség került a korábban egyetlen térből álló épület bejárata elé. Ennek köszönhetően - feltehetőleg korán - felmerült annak igénye, hogy ezt a helyiséget füsttelenítsék. Hiszen a ferde füstelvezetővel, a kabolával hiába oldották meg legalább részlegesen a lakóhelyiség füsttelenítését, ha az előtte lévő térből fűtés idején minden ajtónyílásnál szabadon betódulhatott az, amitől meg akartak szabadulni. Valószínű ezzel magyarázható, hogy a kabolás kemencék elterjedési területén viszonylag korán megjelennek a kémények. A korábban részletezett adatok arra vallottak, hogy Sárospatakon a 18. század vége felé a lakóházak megszokott része volt a kémény, de lényegében hasonlót tapasztalhattunk Miskolcon is. BARABÁS Jenő a kémény használatát a 17. században a népi építkezés felső szintjén már jelentősnek ítéli meg.

226 Ezért nincs okunk, hogy kétségbe vonjuk, területünkön a kémények ehhez hasonlóan, már a 17. században megjelentek, de az is nagyon valószínű, hogy szélesebb körben csak a következő században vált a népi építkezés Szeretném itt is felhívni a figyelmet arra, hogy mikor egy-egy jelenség feltűnését, terjedésének kezdetét próbáljuk megállapítani, akkor nem arról van szó, hogy az adott új elem - esetünkben pl. a kémény - ott van minden lakóházban. Mint minden újítás, így az újabb tüzelőberendezés, vagy az azon végzett jobbítás csak szórvá17. kép. Ferde füstelvezetőjű, belülfűtős kemence, takaréktűzhellyel. A füstelvezető cső égetett agyagból Felsőfricska (Fricka). KOVAL, A. felmérése (1965) nyomán 16. kép. Belülfűtős, függőleges irányulású kemence előés oldalnézete, sarkán világítókandalló Zázriva (Zázríva). TURZO, Jozef 1979. 188.