Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)
BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése
él egy olyan megoldás is, mikor a füst a kemence szája feletti, a padlásra szolgáló lyukon távozik a lakóhelyiségből. 178 A belső tüzelésű kemence füstelvezetésének kérdése csak a teljes füstelvezetőrendszer ismeretében értékelhető, 174 ezért a következőkben előbb a kéménnyel kapcsolatos adatokat veszem számba. Kémény A 18. századból csak meglehetősen szórványos adataink vannak a felföldi parasztházak kéményeiről, vagy éppen hiányukról. Van azonban egy tanulságos összevetési lehetőség, az 177()-es években két város, Eger és Sárospatak kéményeinek állapotáról összeírás készült. Vannak bizonyos kételyek, hogy ezek mennyiben vehetők számításba a népi építészet szempontjából? Kétségtelen, mindkét településnek voltak a 18. század második felében olyan városrészei, melyek meghaladták akár az egykorú mezővárosok építészeti színvonalát, de ott voltak a suburbiumok is (pl. Eger-Hóstyák, SárospatakHustác stb.) a maguk paraszti lakosságával és házaival. A sárospataki összeírás 1770-ből származik. Ebből az derül ki, hogy büntetést kizárólag azért róttak ki, mert nem találták a tűzoltáshoz szükséges eszközöket, így létrát, vagy vizet. Esetleg azért, mert a kémény „régtül olta rosz melynek meg csináltatása iránt sok ízben admonetáltatott. . .", vagy mert a kémény sepretlennek találtatott. Az egész anyagban azonban egyetlen esetben sem fordul elő, hogy a szemrevételezett háznak nincs kéménye. 18 " A szemle időpontjában, 1779-ben Egerben a belvárosi házak 10%-a kémény nélküli volt. A külvárosokban a jelentés szerint jobb volt a helyzet, de ez csak látszólagos, hiszen, mint erre BAKÓ Ferenc rámutat, itt az összeírok engedékenyebbek, és talán kevésbé figyelmesek voltak. 181 A meglepő különbségre első pillantásra az lehet a magyarázat, hogy Sárospatakon egyszerűen nem regisztrálták a kémény nélküli házakat. De ez nem valószínű, mert a forrás kifejezetten tűzrendészeti ellenőrzéséről ad számot, ahol a kémények állapota mellett - mint láttuk - olyan dolgokra is figyelemmel voltak, mint a tűzoltáshoz szükséges eszközök. így nem valószínű, hogy a kémény nélküli, azaz fokozottan tűzveszélyes házakat ne tették volna kifogás tárgyává. Az adat hitelessége mellett szól az is, hogy ha a város protokollumaiban valamilyen formában felmerül a tüzelőberendezés, ott a kéményt is megemlítik. 1581-ben az „egj twzes hazat" említés még vonatkozhat kémény nélküli - nem is lakott - helyiségre, 182 de másutt, 1609-ben a régi helyett „vy kemeczet es vy kementis" építenek. 183 Egy 1685-ből származó adat szerint az Ispotályhoz tartozó malomház - mely csak „edgy darabon Padlásos" - „kéménye Sövénnyel font, tapaszos, rossz". Maga az Ispotály-ház - bár a népi építészet szempontjából nyilvánvalóan nem értékelhető közvetlenül - kő kéményes. 184 Az 1609-ben említett kémény minden bizonnyal egy 16. század végi helyett épülhetett, a malomház romladozó füstelvezetője is feltehetően korábban épült, mint amikor említik. A jelenség nem elszigetelt, elég itt arra utalni, hogy
