Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

az 1620-ban keletkezett Latorca környéki erdőrendtartás előírja, hogy a kéményeket és a kürtőket ki kell seperni.

185 Egy századdal később Miskolcon egy boszorkányper során arról vallottak, hogy vészen edgy csisma szárat, és a fatnes ganéját abban tévén, az kéményben kötötték fel, . . .

,,|XÍ1 Hogy ez nem valamilyen máshonnan átvett, a helyi sajátosságokat nem tükröző adat, bizonyítja Miskolc 1765-ös és 178l-es összeírása, ahol csak a zselléreknél regisztráltak kémény nélküli házakat.

187 A megye tűzrendészeti előírása, mely szerint: „A rossz kémények hasonlóképpen számtalan gyulladást szoktak okozni, ezért ez után semmi módon nem lészen szabad fábul kéményt állítani, annyival is inkább a házat kémény nélkül hagyni"

188 szintén arra vall, hogy a házak már inkább kéménnyel bírók, mint kéménytelenek. Nyilvánvaló, hogy a Sárospatak és Eger közt mutatkozó különbségnek valami magyarázata van, és ezt a miskolci adatok is alátámasztják. A későbbiekben kifejtetteket megelőlegezve, a magyarázatot a kemencék kétféle füstelvezetési megoldásában, a kürtő és a kabola közötti különbségben vélem fellelni. A füstelvezető irányulása A Felföld nyugati részén, Nógrádban. Hont megye Ipoly melletti területein a belülfűtős kemencének függőleges füstelvezetője volt, melyet SZEDER Fábián szerint szíttatónak neveztek.

m PÁPAI Károly a kemence szája elől közvetlenül a padlásra felmenő füstelvezetőt a "palócság"-nál általánosnak írta le. Adatainak lokalizálása a tanulmányában közölt helynevek alapján kísérelhető meg. Gyűjtőútját Ipolyságon (Sahy) kezdte, a környékén is bejárt néhány falut, majd a mai Nógrád megye északi részén (Rimoc, Piliny, Karancskeszi, Karancsberény) és É-Báston át (a mai Stara vagy Nova Basta?) utazott Miskolc felé. Nem egyértelmű, hogy ekkor, vagy az apátfalvi gyűjtőútja során, de járt Szilváson (Szilvásvárad) és Dédesen (Dédestapolcsány) is.'

1

"

1 Heves megyében BAKÓ Ferenc csak a függőleges füstelvezetővel találkozott. A 18-19. századból származó adatai alapján nemcsak a megye északi felében mutatja ki a füstelvezetésnek ezt a módját, hanem a Tisza mellett Poroszlón, Új lőrincfalván, Tiszanánán és Tiszaszögön is.'

4

' ISTVÁNFFY Gyula Heves északi, Borsod megye északnyugati felében (Bánhorvát, Bánfalva, Dédes, Királd, Mercse, Sáta, Bóta, Uppony, Nagyvisnyó, Omány, Szilvás, Apátfalva) gyűjtött.

142 Tanulmányában helymegjelölés nélkül három belső füstelvezetéses kemence rajzát közli. Közülük kettő függőleges, azaz kürtös, egy pedig ferde, vagyis kabolás füstelvezetést!. Felsővadnán 1772-ben a mészárszékhez tartozó lakásban belülfűtős kemencét és ugyanakkor kéményt írtak össze, ebből BAKÓ Fe renc feltételezi, hogy a kemence füstjét a falon át a kémény alá vezethették.

143 GUNDA Béla Szögligeten, Ragályon és Szendrőn talált ferde füstelvezetéses kemencéket, az utóbbi helyen a kemence teste csonkakúp alakú. Martonyiban és Perkupán már csak a konyhában lelte fel ezeket az alkalmatosságokat, melyek feltehetően a szobai szerkezetek másai.'

44 6. kép. Belülfűtős, függőleges füstelvezetőjű kemence, sarkán beépített takaréktűzhellyel Mátramindszent, József A. u. 5. HORVÁTH Ilona 1970-ben készített rajza és fényképfelvétele alapján szerkesztett, megközelítően mérethelyes rajz 7. kép. Belülfűtős, függőleges füstelvezetőjű kemence a konyhában - Kecső (Kecovó), 27. sz.