Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

hctett. Igaz, erre nincs közvetlen bizonyítékunk, de a megnevezések ilyen értelmezési lehetősége mellett néhány történeti adat sem zárja ki ezt a feltételezést. Korábban többször idéztem azt a Felsővadnáról származó leírást, melyben „tiszpal fájával" említés történik. 1681ben Nagysajón (Sien, Beszterce-Naszód m.) egy ház „kemencéje zöldmázú kályhából van. A tűzhely előtt fejér deszkázat".

16

" Mindkét adat azonban olyan építéskultúráról tanúskodik, mely meghaladja a falun élő lakosság általános színvonalát. Néprajzi analógiák arról tanúskodnak, hogy a fa emelvényre emelt kemencék még a 20. századot is megérték. Ilyen kemencékről tudunk Trencsényben Csicsmányból (Cicmany),

166 Kosárfalvárói (Popradno), Trencsényselmecről (Stiavnik), Trencsényrákóról (Rahova), Trencsényhosszúmezőről (Dlhé Pole),

167 Árvában Lomnáról (Horni Lomná),

168 Erdőlakáról (Oravská Lesna),

169 Ungban Újszékről (Nová Sedlica),

170 hasonlóak voltak a Kárpátalján,'

71 Máramarosban,

172 de a Kárpátok túlsó oldalán a lengyel Beszkidekben,

1

" vagy Gorlice környékén

174 is. A kemence aljával együtt a kemence szájához kapcsolódó tüzelőhely is felemelkedett, de ennek idejére nincsenek adataink. Csak valószínűsíteni lehet, hogy ez a belülfűtős kemence részleges füstelvezetésének megoldása idején, esetleg azzal párhuzamosan történhetett, mert az eltérő füstelvezető-megoldások eltérő kemence alapépítmény nevekkel járnak együtt, azaz itt már nem egy olyan változásról van szó, melyben a Felfőid magyar lakossága egésze vett volna részt. A belülfűtős, belső füstelvezetéses kemencék A felföldi belülfűtős kemence a 18. századi első híradásokban úgy kerül a szemünk elé, hogy füstelvezetése még nincs teljesen megoldva. BÉL Mátyás 1735 körül a mátrai járásról a következőket írta: „Kémény egyáltalán nincs, s miközben a kemencében ég a tűz, a belőle kitóduló füst elárasztja az egész lakóhelyiséget. . .".

175 Amikor azonban általánosságában szól: „Kemencét egyet állítanak, mely nemcsak a szoba melegítésére szolgál, hanem az ételek és a kenyér készítésére is. Belülről fűtik, a kemence szája kürtővel van kapcsolatban, úgyhogy a felszálló füst mintegy kalap alá fogva szállhasson ki. E kürtőt a fa elégése után zsákokkal elrekesztik, hogy a kemence a meleget a szobába szolgáltassa. Néhol lehet látni kéménytelen sütőkemencéket, ahol míg a fa ég, az épületet betöltő füst miatt kénytelenek derékig meghajolni".

176 Ennél a sokat idézett leírásnál általában elkerülte a figyelmet, hogy ez BÉL Mátyás Tractatusának olyan helyéről származik, ahol általánosságban jellemzi a magyarokat, s így kezdődik: „A magyarok, akiknek nyelve és szokása különbözik az ország többi népeitől, inkább a szükség, mint a tetszetősség szerint építik házukat". Majd a magyar építkezés általános jellemzését adja, említi a sövényházakat, részletesen leírja őket stb.

177 A következő híradás a terület tüzelőberendezéseiről SZEDER Fábiántól származik, aki még 1819-ben is arról ír, hogy a kürtös füstelvezetéses kemencék mellett G sS 'S « cd 60 ri > G a '7. 3 M 3 S3 LL M -o i« ï LU J2 Ê >3 V. C 01 -s. N s. <0 sj C 0 oc N y. iC u ~ V ç/3 fi] <D >, C 'U E •a X r. N -~ Z X 3 a <; LT. tN < eu M