Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

J. GERAINT JENKINS: Wales örökségének értelmezése

9. kép. Bányászlakás belseje. Walesi Néprajzi Múzeum fizető közönségnek. Semmiféle érdem nincs például abban, hogy további walesi konyhákat állítsunk fel, és mégis olyan különféle helyeken láttuk az ilyenek megszervezését, mint Margam, Clynnog Fawr és Blaenau Ffestiniog. Még azután is, hogy 30 éve dolgozom a muzeológus szakmában, nagyon nehezen vállalnám azt a komplex feladatot, hogy felállítsak egy nagy kiállítást anélkül, hogy szakértő szolgáltatókat és tervezőket, meg más olyan embereket vennék igénybe, akiknek az a feladata, hogy kommunikáljanak a közönséggel. De ma Walesben egyének tucatjai, akik közül nagyon sokan csak fél munkaidőben dolgoznak, és semmiféle előzetes tapasztalatuk nincs a kutató munkában vagy a tervezésben, egész vidáman elvállalják egy egész múzeumi komplexum felállítását. Nem csoda, hogy nagyon sok, főleg ipari helyszín elpusztult az elmúlt években. Mert akik magukra vállalták a feladatot, hogy gondot viselnek rájuk, vagy nem tudtak semmit ezeknek a helyeknek a fontosságáról, vagy pusztán a pénzügyi előnyeit látják annak, hogy egy turisták által látogatott területen még egy látványosságot nyújtsanak. Közülük többen jelentős pénzügyi támogatást kaptak, de nincs meg a mechanizmusa annak, hogy az intézmények fejlődését figyelemmel kísérjük és biztosítsuk a fejlődés hitelességét. Ez a helyzet enyhén szólva, igen aggasztó. A múzeum felelőssége, hogy értelmezett tudást adjon tovább az emberek és szervezetek széles körének. Eltérően a szépművészeti tárgyaktól, az emberek többsége számára a történeti, tudományos és technikai tárgyak nem állnak meg a maguk lábán, nem érthetők meg önmagukban és szükség van arra, hogy ezeket a tárgyakat valamiféle összefüggésbe helyezzük ahhoz, hogy a közönség megértse őket. Ezt talán meg lehetne valósítani szabadtéri múzeumban, a helyszíni megőrzéskor, vagy egyszerűen a beszélt és írott szó okos használatával. Mégis a legtöbb ilyen intézményben a hangsúly még mindig magukon a kiállítási tárgyakon van. A történet csak a hátteret képezi. Arra hajlunk, hogy a jéghegy csúcsát nézzük, ahelyett ami alul a vízben van. Munkánk során amikor megőrizzük nemzeti örökségünk bizonyos aspektusait, az értelmezés azon területén dolgozunk, amelyet úgy definiáltak, mint „a látogatók érdeklődésének felkeltése egy hagyománykincs iránt, és a látottak megértésének elősegítése, hogy a látogatás örömteli és értelmes legyen.'"' Egy értelmező létesítmény, legyen az múzeum, egy megőrzött helyszín, természeti vagy ipari turistaút, elsődleges célja az, hogy felfedezzük egy eszköz jelentőségét, hogy bátorítsuk egy táj, egy település, vagy egy vidék tudatosítását és megértését. Egy ilyen létesítmény a természeti forrásokkal foglalkozik az ember szerepével a múlt és jelen társadalmi, gazdasági és kulturális feltételeivel, amelyek hozzájárulnak a terület