Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

J. GERAINT JENKINS: Wales örökségének értelmezése

8. kép. Újra felállított pékség. Walesi Néprajzi Múzeum nekünk arról, hogy mi történhetett, amikor egy ilyen szellőztetési rendszer leállt; mint a senghennyddi katasztrófa alkalmával történt 1913-ban. Keveset mond nekünk arról, hogyan szellőztették a bányákat az ilyen motorok feltalálása előtt. Hangsúlyozom, a 20. század utolsó negyedében rendkívüli fontosságú, hogy a múzeumokban kiállított tárgyak, különösen az emberi történet területéről, ne pusztán bemutatva legyenek, és jelenlétük ne csupán tudást jelentsen, hanem inspirációt is azoknak, akik megnézik őket. Ezért van szükség az értelmezésre. A vitrin-mentalitás a walesi múzeumok négy falán kívül is észlelhető, bár ebben az esetben egy egész táj lehet az, amit vitrinként kezelnek. Az Elliot szénbányában New Tredegarban például egy mozdonysátort vett gondozásba a Walesi Hivatal ősi műemlékekkel foglalkozó fiókja. A mozdonysátor oda nem tartozónak tűnik az ismét termővé tett ipari sivatag közepén, mert a szénbánya, a hozzákapcsolódó épületek és az aknatorony évekkel ezelőtt lebontásra került. A teraszos házak sorai, amelyek körülvették, mind eltűntek, és a vasútvonalak hálózatát, amely valamikor éltfontosságú volt a bánya számára, elszállították. Egy másik motor, a morlaisi szénbányából, ismét fel lesz állítva egy falusi parkban, Cydweliben. A Dorothea himbás gőzgép a Nantllevölgyben csaknem egymagában maradt meg a palabányászati komplexumból. Ezen a területen műemléknek tekintik inkább, mint egy hajdan nagyfontosságú ipar elemének, miközben a melingriffithi vízszivattyú a betemetett cardiffi csatorna partján, bár jól van restaurálva, ismét egy olyan műemlék, amit nehéz megmagyarázni. Blaenafonban a Nagy Akna („Big Pit"), mellette egyetlen terasznyi házzal, a meddőhányó nélkül, és a bekötő utakkal, amelyek gyönyörűen le vannak bitumenezve és autólassító domborulatokkal vannak ellátva, ugyancsak vitrinszerűen bemutatott helyszínnek tekinthető, míg a szomszédos vasművek zöld gyepükkel és kavicsos ösvényeikkel ugyancsak messze esnek a régi vasművek mocskától és nyomorúságától. Hogyan tovább? A múzeumok és hagyományőrző központok fejlesztésében Walesben csakúgy, mint másutt egy sokkal professzionálisabb megközelítésre van szükség. Elmúltak azok az idők, amikor átvettek egy falusi házat, használaton kívüli malmot, vagy kihalt egykori vasútállomást, azután megtöltötték őket mindenféle régi idők tárgyainak vegyes gyűjteményével, majd megnyitották őket a