Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

J. GERAINT JENKINS: Wales örökségének értelmezése

7. kép. Gareth Llyod, bentlakó fazekas. Walesi Néprajzi Múzeum mezcsere van szükség. A tárgyaknak hozzá kell járulni annak a közönségnek világosabb megértéséhez, amelyet képviselnek. Egy gyűjtemény nem cél önmagában, hanem pusztán eszköze annak, hogy megértsük azokat az embereket, akik számára ezek a tárgyak mindennapi dolgokat jelentettek. De még akkor sem gondolhatunk ezekre a tárgyakra elkülönítve, mert bármikor, amikor az örökség értelmezésével foglalkozunk, a földrajzi, gazdasági és társadalmi tényezők egymásra való hatása alapvető fontosságú. Az ember nem értheti meg például a tájjellegű épületek fontosságát, amelyek közül nagyon sokat őriztek meg Wales igen sok részén anélkül, hogy ismerné ezeknek az épületeknek a földrajzi, topográfiai, éghajlati és emberi hátterét. A vitrin-mentalitás Wales múzeumaiban és hagyományértelmező centrumaiban nem vagyunk még ma is túlságosan tárgy-orientáltak? Nincs a múzeumi szakmában olyan tendencia, hogy a vitrinekre koncentráljunk, hogy bemutassuk az anyagot, hogy mindenki láthassa, anélkül, hogy megfontolnánk a hozzájuk kapcsolódó asszociációkat és implikációkat? Olyan múzeum, mint a Walesi Ipari és Tengerészeti Múzeum könnyen gép-orintálttá válhat a fonosabb szempontok kárára. Bár a gépek története és fejlődése szerves része lehet a múzeum gyűjteményének, az intézmény alapvető célja, hogy olyan anyagot gyűjtsön össze és konzerváljon, amely illusztrálja a hercegség ipari és tengerészeti közösségeinek jellegét és egyéniségét. Az ilyen gyűjtőpolitika azonnal behatárolja, hogy mit kell gyűjteni, mert a háromdimenziós tárgyak gyűjtését azokra a darabokra kell korlátozni, amelyek valamiképpen a Wales-en belüli ipari tevékenység fejlődésével kapcsolatban vannak. Bár az ipar tárgyainak és emlékeinek összegyűjtése, konzerválása és kiállítása az ipari múzeum funkciói közé tartozhat, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az ipartörténet az ember életével is foglalkozik, nemcsak a gépek fejlődésével. A Walesi Ipari és Tengerészeti Múzeum galériájában például ki van állítva egy impresszív háromdimenziós motor, amely valamikor a crumlini szénbánya szellőztetését végezte. A felirat elmondja nekünk, hogy a gép 500 lóerős, Corliss szelepvezérművel van felszerelve, 15 tonna súlyú és 300.000 köbláb levegőt cirkuláltatott percenként. Mindez az információ nagyon érdekes lehet a mérnöki témák rajongóinak, de vajmi keveset mond nekünk annak realitásáról, hogy milyen volt a szellőztetés egy Dél-walesi szénbányában. Nagyon keveset mond