Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

J. GERAINT JENKINS: Wales örökségének értelmezése

2. kép. Ty Trist szénbánya. A háttérben Alsó Tredegar, 1921. ban megőrzött helyszínek és múzeumok elhelyezése rendszertelen és önkényes. Nincs általános terv arra, hogy mi az, ami érdemes a megőrzésre, és mi az, aminek az eltűnése megengedhető. Az eredmény rengeteg ismétlődés, és értékes források helytelen felhasználása. Többnyire fel se teszik a kérdést, hogy vajon hű képviselője-e egy anyag az örökségnek, amit megőrizni és értelmezni akarunk. Nagy veszélyeket rejt magában, ha azt mondjuk: „van egy helyszínünk, és minthogy turisták által gyakran látogatott területen vagyunk, értelmezzük!" Ahelyett, hogy ezt mondanánk: „van egy témánk, amely alapvető fontosságú Wales története szempontjából. Keressük meg a lehető legjobb helyszínt, ahol ez értelmezhető!" Ha ezt tartották volna szem előtt, akkor a rézbányászatot például Amlwchben és az Angleseybeli Mynydd Parys-ban mutatták volna be, és nem egy jelentéktelen rézbányában, ami viszont a Bedd-gelerti turistaparadiesomban fekszik. Történelmi szempontból teljességgel indokolatlan például, hogy egy másik példát idézzek, hegyes vidékre tervezett keskenyvágányú vasút vonalat létesíteni a Teifi folyó gazdag rétjein vagy a Bala tó déli partján. A hitelesség létfontosságú az értelmezés és a látogatók vonzása szempontjából. Walesben nagyon is hosszú ideje a turista látványosság fogalma rokonértelműnek tűnik a bemutatás alacsony színvonalával. A megőrzés és értelmezés elvei Azok számára, akik Wales örökségének értelmezésével foglalkoznak, kívánatos az együttműködés és a források felhasználásának koordinálása. Wales örökségét egy különböző színű darabokból összevarrt takaróhoz hasonlíthatnánk. Ismerjük a méretét és tudunk valamit az általános megjelenéséről is. De meg kell győződnünk róla, hogy a darabok összeillenek, és hogy nincs túl sok olyan, ami pontosan egyforma. Ami az érintett épületeket, tárgyi leleteket és helyszíneket illeti, nem őrizhetünk meg mindent, és valakinek meg kell hozni a döntést, hogy mit őrizzünk meg ereklyeként az utókornak és mit hagyjunk az ócskavastelepre vinni vagy rombadőlni. „Képzeljük el milyen lenne a világ, főleg a nyugati világ, napjainkra" mondta Niels Jannasch, egy kanadai múzeum kurátora „ha az eltávozott nemzedékek éppen ilyen buzgók lettek volna a gyűjtésben és megőrzésben, mint mi voltunk az elmúlt húsz esztendő alatt. Országainknak mintegy 20%-át múzeumok, történelmi műemlék épületek, falvak és városok borítanák, és történelmi kikötők, tele hajókkal..." A tevékenységek bizonyos területein kétségtelen, hogy elértük a telítettségi pontot. Az ipari örökség megőrzésének címén például, legalább egy tucat gabonamalmot őriztek meg, legalább hat palabányát mentettek