Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

KOVÁCS SÁNDOR: Mértékek Drávapalkonyán a 19. és a 20. században

a használatos, melynek neve viszont a kila nyolcadrészeként maradhatott fenn. VILLA Egy villára férő szálastakarmány mennyiség. VÖDÖR A vásárolt, gyári vödrök megszokott mértéke a 10 liter. A házaknál lévő gémeskutak dongás fa vödrei szintén a 10 litert adják. Ám a legelőkutak favödrei már a 15 litert. ZSÁK Felhasználásuk szerint különböző méretekben találhatóak. Van zacskó (acskó), cúka, babos, borsós, magos zacskó, rendeltetése szerint 15-35 kg-ig. Liszteszsák 55 kg-os, búzás, vagy parasztzsák 65 kg-os, és zsidózsák, mely 80-85 kg űrtartalmú. Mindezeken túl, sok-sok szerszámnak, eszköznek volt meg a gyakorlatban a maga mérete. A kasza méreteit már ismertettük. A felhasználás szerint mérete volt a fúróknak az ujjban kifejezett furat-méretek szerint, fűrészek között megkülönböztettek ágazó, favágó, rönkvágó, deszkavágó fűrészeket. Mérete volt a kapának a felhasználás céla szerint: gyomláló-, saraboló-, kukoricakapa, liggaló stb. Mérete van a gereblyéknek, a szövőszéknek, de a tyúkok, a ludak alá rakott tojások számának is. Külön mérettel dolgoztak a falusi mesteremberek a házépítésnél, a bognárok a kocsik, talicskák, a kovácsok a patkók méreteinél, a kerékre húzott sing vastagságánál, szélességénél. Méreteket használtak a "teknővájó olajok", a "kosárfonó cigányok", a régi molnárok. Mértékhez tartották magukat a kötélverők, a vályogvetők, az asztagrakók, kazalrakók stb. Más-más szemre kötötték a szák, a kácsér, a vorsa, a merítő, a húzó-hálók inának, az öblének nagyságát. Az itt leírt mértékek többsége a technika fejlődése során kimegy a gyakorlatból és lassan feledésbe merül. Többségét már csak az öregek emlékezete és néhány szólás, közmondás őrzi.