Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

KOVÁCS SÁNDOR: Mértékek Drávapalkonyán a 19. és a 20. században

Kovács Sándor MÉRTÉKEK DRÁVAPALKONYÁN A 19. ÉS A 20. SZÁZADBAN Drávapalkonya lakossága, mint bármely közösség az Ormánságban, az elmúlt évszázadokban olyan mértékeket alkalmazott, melyek többé-kevésbé hasonlítottak egymáshoz, illetve egymáséval megegyeztek. Mint a világon bárhol, az anyagi javaknak, az elvégzett munkának Ómennyiségét "megmérettetésének" vetették alá. így mérték többek között magát a földet, mint az életlehetőség alapját, a föld vonzatába tartozó rétet, erdőt, legelőt, a rajtuk megtermelt terményeket, az emberek által megtermelt értékeket stb. Mielőtt sorra vennénk e mértékeket, mindenek elé kell tennünk ezek alapját, a földhöz és a legelőhöz kapcsolódó mérési formákat. Először is a földről kell, hogy szóljunk. Az 1895-1896. évi tagosítást és a vele járó elosztást talán először fogadták el úgy, hogy utólag nem kapcsolódtak hozzá lényeges kifogások, reklamációk. Legalábbis a hivatalokban nem maradtak nyomai. A korábbi, még a telki megoszláshoz fűződő birtoklási gyakorlatot - melyet nem tartottak elég igazságosnak - felváltotta a mindenkivel előzetesen megbeszélt új elosztás, ami a falu házszám szerinti elrendeződéséhez kapcsolódott. Ennek gyakorlata a falu határában lévő különböző minőségű területek olyan elosztásán alapult, hogy az előre kijelölt léniákban mindenki kapott a jobb és a rosszabb földekből is. Ekkor került sor a földterületek holdankénti felosztására. Az 1851-ben 84 családra osztódó 15 jobbágytelek állományát 78 család között osztották fel, melynek alapját az 1851 és 1895 közötti esztendők alatt történt tagozódás képezte. Ekkor mérték ki - évszázadok óta először pontosan a falu határában lévő területeket. A mérés alapja a már bevezetett D-öl lett, amit a nép nyelvén sokszor még ma is kadrátnak (quadrat) neveznek. A D-öl (quadrat) minden oldala 1 méteres 89,6 cm. Ebből 16()()-at számolnak egy katasztrális holdba és ezután ez képezte egészen 1973-ig az általánosan elfogadott mértéket. A nép szóhasználatában az 1000 D-ölet láncnak, az 1200 D-ölet magyarholdnak, vagy kis holdnak, az 1600 D-ölet katasztrális holdnak nevezik. Ezt, illetve az e körüli területet régebben királyi holdnak is nevezték. A 2000 D-ölet - bár e szóhasználat alig fordult elő -, nagy holdként tartották számon. A földek hold és D-öl szerinti nyilvántartása mellett elmaradhatatlan a minőségi nyilvántartása is, mely az aranykorona-fillér meghatározáson nyugszik. Értékekkel bír még a leghaszontalanabb nádas, ártéri terület is. Ez idő után az aranyakoronaérték osztályokon alapszik. A földek legnagyobb egysége a ferta, mely hat holdat jelent. Eredete még a jobbágytelki időkre nyúlik vissza. Ugyanakkor a ferta volt az alapja a fel nem osztott, de közösségben, a régi úrbéri-, közbirtokossági-, majd a legeltetési társulat kezelésében tartott legelő, erdő, nádas, folyó- és állóvizek tulajdonjogot képező területeinek is. A ferták tulajdonképpen az egykori jobbágytelkek negyedrészeiből, fertályrészekből adódnak, amiből kiderül, hogy az úrbéri jobbágytelkek a faluban voltaképpen 24 holdas szántóföldi területeken nyugodtak. Innen eredtek a hat-hat holdakra osztott ferták. Ezekhez kapcsolódtak az oszthatatlan, közös tulajdonban kezelt legelők, erdők, vizek, nádasok, mocsarak. Míg a földtulajdoni rendezés már 1895-96-ban megtörtént, a közös tulajdon névrevitelét csak tíz évvel később, 1906-ban végezték el. Ekkor a földtulajdonnal rendelkező 78 gazda között ezeket a tulajdonokat 1152 részre, okiéira osztották fel. Vagyis fertánként 8-8 oktára bontva, 4-4 jogrészes tulajdonra. Ennek gyakorlati jelentősége az volt, hogy a legelők, erdők és az ide tartozó egyéb vagyon jövedelmét, mely főleg a fűbér kivetéséből, a kitermelt fa árából, az egykori úrbéri jogok gyakorlásából, a halászat, kocsmáltatási, malomforgatási, úgynevezett cövekpénz bevételeiből származtak, 1152 részre kellett felosztani. Ezek szerint fűbért, a kihajtott állatok utáni legelőbért mindenkinek kellett fizetni. Még annak is, aki a közös vagyonban jogrészekkel rendelkezett is. Állatokat az is tarthatott, akinek nem volt jogrésze, de állatai után fűbért fizetett. Akinek azonban nem volt annyi állata, mint amennyit a jogrészei után tarthatott volna, a fel nem használt jogrészekre eső jövedelmet megkapta. Akár az állatállományra eső jövedelem, akár az erdei jövedelem és egyebekből származó bevételek közös osztalékra mentek. Akinek nem futotta a kihajtott állatai utáni költségekre a járandóságából, annak a hiányzó összeget be kellett fizetni. A jogrészek felosztásakor a községben 662 kat. hold legelő, 59 kat. hold erdő és 9 kat. hold nádas került elosztásra. A jogrészeket oktákig lebontva szabadon lehetett eladni, vásárolni. Ha pedig valaki földet adott el, vele gazdát cserélt a hozzátartozó jogrész, esetleg már okiakra bontogatva. A felosztandó jövedelmeknek semmi közük nem volt az állatok kihajtását terhelő kiadásokhoz: a pásztorbér, a pásztorház, a csősz fenntartásához. Azokat a kihajtott állatok után vetették ki és külön terhelték a darabszámokat. A jogrészek a telekkönyvben éppen úgy öröklést, adás-vételt, gazdacserét tettek lehetővé, mint bármely más ingatlan. Az 1906-tól az 1954. évig terjedő idő alatt a jogrészek mintegy 56%-a került más falusiak tulajdo-