Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)
HOFFMANN TAMÁS: Az épületfa, az erdő hasznosítása, sőt irtása az Alpoktól északra
Uralkodó hőmérséklet (°C) Közép-Angliában és a csapadékmennyiség (1916-1950 között aláhullott %-ában) Angliában és Wales-ben 800 óta 2 ' Időszakasz teli hőmérséklet nyári hőmérséklet évi hőmérséklet eső eső dec.-febr. júl.-aug. júl.-aug. szcpt.-jún. 800-1000 3,5 15,9 9,2 93 97 1000-1100 3,7 16,2 9,4 94 98 1100-1150 3,5 16,5 9,6 93 102 1150-1200 4,4 16,7 10,2 86 107 1200-1250 4,1 16,7 10,1 86 105 1250-1300 4.2 16,7 10,2 84 107 1300-1350 3,8 16,2 9,8 89 102 1350-1400 3,8 15,9 9,5 105 96 1400-1450 3,4 15.8 9,1 88 97 1450-1500 3,5 15,6 9,0 106 93 1500-1550 3,8 15,9 9,3 84 99 1550-1600 3,2 15,3 8,8 106 91 1600-1650 3,2 15,4 8.8 99 92 1650-1700 3,1 15,3 8,7 104 90 1700-1750 3,7 15.9 9,24 92 98 1750-1800 3,4 15,9 9,06 109 91 1800-1850 3,5 15,6 9,12 97 96 1850-1900 3,8 15,7 9,12 98 97 1900-1950 4.2 15,8 9.41 97 100 azt kell tudni, hogy a gyertyánosok a szubatlantikum idején foglaltak el a korábbinál nagyobb területet. Aztán a vaskor és a középkor közötti időszakban egyes területeken a tölgyesek részaránya 20-30%-kai csökkent. A középkorban (amikor az erdők irtása települések és szántóföldek művelése céljából a legnagyobb arányokat öltötte az egész addigi történelem nyomán) jelentősen megfogyatkoztak a völgyekben lévő gyertyánosok. Csak később érték el a 10%-nyi értéket. Hasonló a helyzet a közép-német száraz övezetben, ahol a Carpinus-maximum gyaníthatóan a 6. században következett be. Az a koraközépkori folyamat, amelynek során a gyertyánosok megritkultak, sőt csökkentek, valószínűleg csaknem egész Közép-Európában lezajlott. Mindenesetre Solling, Felső-Harz, Vogelsberg, Rhön, a Fichtelgebirge és a Thüringiai-erdő területéről származó pollendiagrammok ezt a feltevést látszanak igazolni. A hegyvidéki mocsarakban talált gyertyán-pollenek, továbbá a gabona-pollenek egyaránt azt bizonyítják, hogy a gabonatermesztés már elhagyta a mélyenfekvő alföldeket és völgyeket, a szántógazdaság ekkoriban jelentősen kiterjeszkedett, ami viszont szükségképpen maga után vonta a gyertyán-pollenek arányának csökkenését. Ezt a Fichtelgebirge, a Bajor-erdő és a Szudéta-vidék tájairól is határozottan el lehet mondani. Közép-Európa keleti szegélyén a gyertyánosok csökkenését ugyanúgy meg lehet állapítani, mint az előbbiekben volt látható. Mikolajki-tavak mentén (Mazuriában) erre jó példát találunk. Az Atlantikumból bevándorolt gyertyán már megfogyatkozott a fiatalabb bronzkorban és a vaskorban. Valószínűleg akkoriban a gyertyánosok (miként ma a tölggyel elegyes gyertyán-erdők) növekedtek már a tápanyagokban gazdagabb talajokon. Ezzel szemben a szegényebb homokon ekkortájt eresztett gyökeret az erdei fenyő és a tölgy. Aztán később, amikor a mezőgazdasági művelés kiterjeszkedett, a bővebben termő talajokon díszlő erdők estek először áldozatul a kultúrnövények termesztésének. Poznan környékén egészen a középkorig (sőt még a középkor folyamán is) észlelni lehet a gyertyánosok ritkulását. Ebből talán nem elhamarkodottan arra is lehet következtetni, hogy Észak-Lengyelországban hasonló események zajlottak le. Másfelől Münsterlandon és az Eiffel északnyugati sávjában, továbbá Limburg-ban, nemkülönben a hollandiai Brabant-ban végzett pollenvizsgálatok arról győznek meg, hogy a gyertyán itt is rohamosan fogyott a középkorban, továbbá, hogy ennek szintúgy a kultúrtáj növekedése, a szántóművelés térhódítása volt a legfőbb oka. Számolnunk kell tehát azzal, hogy ettől kezdve a gyertyán már csak a maradványerdőkben nevelkedhetett, ám ezekben lombtakarmányt és almot is gyűjtöttek, ami végül is állandóan veszélyeztette a fejlődését. Azzal is számot kell vetnünk továbbá, hogy a tölgy nagyobb si-
