Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

HÁLA JÓZSEF: Pávai-Vaj na Ferenc néprajzi megfigyelései és fényképei Nagyenyed környékéről és a Radnai-havasok vidékéről

19-24. kép. Oláhlapádi udvarok (PÁVA

Y 1908d.) -ik rajz ábrázol [25. kép alul]. Míg ez az a fiatalabb, kérkedő oláh paraszt udvarát jellemzi, a magos zárt deszka kapú és utczaajtő a régi nemesi kúriák tilalomfája, mintha csak azt akarná kifejezni: a nemesember portája nem arra való, hogy minden por benézzen oda. De vannak azután olyan telkek is, a melyekről a házat és egyéb épületeket lebontották s igy az egész egy puszta kert, a hová csak akkor kell nagyobb bejáró hely, a mikor fölszántják és a terményeket clhordják ezért nem érdemes kaput tartani ott, mert úgyis ellopnák, vagy a jó szomszédok marhákat engednének be rajta éjjelenkint legelni, hát a helyét sövénnyel befonják s csak méternyi magasságban hagynak két karó kőzött részt, a melyet tövissel tömnek be s, hogy az ember átjárását megkönnyítsék rövidebb deszka darabot dugnak át a rés alatt a sövény között, a melyet kerítésen kívül és belül egy-egy levert czövekre szögeznek lépcsőnek. 25. kép. Léckapu és deszka utcaajtó (felül), kétszárnyú deszkakapu és deszka utcaajtó (középen), valamint deszkából és lécből készített kapu (alul) (PA VA Y 19()8d.) Czélszerű szénatartó szín 1906 nyarán a radnai havasok környékére tett tanulmányi kirándulásom alkalmával "Újradna" községtől kezdve különösen "Lajosfalva", "Kirhbaba" (Bukovina), "Borsa" és a többi "Vissó" patak menti községekben egy igen czélszerű szénatartó szin szerkezetét volt alkalmam tanulmányozni. Czélszerűségét főképen abban látom, hogy kis helyet foglal el és hogy a tartó oszlopokra alkalmazott fedél a takarmány mennyisége szerint le és fői mozgatható. Ezt a szénatartót többféle alakban volt alkalmam megfigyclmi, de a különbség főképen a födélre és az alapra szorítkozik. Az egész szerkezet vázát négy egymással szemben a földbe leásott, középvastagságú fenyőárbocz képezi, melyek az alappal és a födéllel négyzet, vagy téglány alapú hasábot zárnak be, magasságuk 6-8 m. Az árboezok körülbelöl félméternyi távolságban átvannak jukgatva, hogy a födelet tartó faszőgeket beléjük lehessen illeszteni a szükséges magasságban. Főiül többnyire szabadok, de néha négy vékonyabb gerendával össze vannak kapcsolva. A takarmányt a legtöbb helyen gályákból és gazból álló alapra helyezik, a gondosabb gazdáknál azonban a talajtól félméternyi magasságban az árboezok véséseibe illesztett gerendákra fenyőhasábokbéú padozat van készítve s erre jön a széna a négy rud közé szorítva. A mint értesültem ilyen alakú szénatartó szin a "Szepességben" is előfordul, sőt itt némelyiknek egy bizonyos magasságig deszka oldala van, hogy a marhák ne rongálhassák meg a takarmányt. A tető rendesen négyszög alapú, lapos piramis alakú zsindely fedél, a mely azonban a téglány alapuaknál házfödél alakú is lehet. Ritkán kúp alakú is akad. Szegényebbeknél majdnem lapos is előfordul, de az utóbbiak mindig szalmából vannak, hol a szalma a favázra hintve van és soha sem reá kötve legfönnebb fa rudakkal reászoritva. A tetőt a szerint a mint több vagy kevesebb szénát dobnak le alolla fokonkint lennebb és fennebb engedik s igy esőtől, vagy hótól mindig védve marad, mig a megkezdett boglyák mindig ki vannak téve annak hogy egy nem várt alkalommal fenékig ázzanak. A leirt széna-tartok különösen ott tesznek jó szolgálatot, a hói mint az emiitett helyeken gyakran az istáló a ház oldalához van építve és igy az ezzel kapcsolatos csűr hiányzik. Gyep födél A múlt nyár folyamán "Intregáld" (Alsófehér megye) község határában a "Csumerna" nevű havasi legelőn néhány ház közelében több, boronából összerótt sertésólat láttam, melyeknek lapos födelét egy réteg, közvetlen az ól falaira helyezett borona