Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)
VARGA GYULA: Magtárak a bihari síkság népi építészetében
9. kép. Magtár, emelet padlás-tető szerkezettel, véggel az utcára. Épült 1880 körül. Kismarja. VARGA Gyula felvétele, 1953. melyeket a régebbi magtárakcin díszes vasrács, és belülről nyitható-zárható vaslemez fedő borít (9. kép). A különálló magtárak is a legtöbb esetben több rendeltetésre épültek. Ha egyetlen helyiségből áll is, gyakran lécekből készült rács-fallal leválasztanak egy részt szalonnás kamarának, vagy lisztes kamarának. Ez a rész a léc választófal miatt jól szellőzik, de a macska nem tud hozzáférni az itt elhelyezett élelmiszerekhez. Gyakoribb azonban az a megoldás, hogy eleve több részből áll a magtár. Sok magtár alá építettek például pincét. Ilyenkor a pince lejárata, a "pincegátor" vagy a főbejárattal párhuzamosan helyezkedik el ( 10. kép), vagy a végénél (11. kép). Mivel vidékünkön a legtöbb faluban magas a tah 1 'vízszint, nem tanácsos a pincét mélyre ásni, így a pince fölé kerülő magtárrész kissé magasabbra kerül, ahova csak 2-4 lépcsőn lehet bejutni. Ennek megfelelően a magtárajtó és a pinceajtó nem egy szintbe esik, ami a fő frontot asszimetrikusan tagolja (10., 12., 13. kép). Módosabb gazdák - különösen, ha nem volt még megfelelő kamarájuk-, eleve több helyiségből álló kamarákat építtettek. A különböző rendeltetésű helyiségeket vagy egy főbejáraton lehetett megközelíteni, s bentről nyílt az ajtó a másik szektorba, vagy két bejárattal rendelkezett. Néhány esetben kétszintes megoldással is találkozunk. Egy furtai volt kisnemesi kúria 19. század első felében épült, kb. 6 m magas magtárhelyiségét például egy beépített fa szerkezettel kél szintre tagolták, így az egyes szektorokat kényelmesebben tudták kezelni, s a magtár légterét is jobban ki tudták használni. Emeletes magtárt találtunk Kismarjában is, egy kb. 15 holdas kisgazda (Oláh Lajos) portáján, akinek egyik ,, bíróviselt ,, őse építtette, 1860 körül. Érdekessége, hogy egyik főbejárata az utcára nyílt, de az udvar felől is volt bejárata (14. kép. A magtárat az 1970-es évek végén lebontották.). A különálló magtáraknak azonban nemcsak a külső képe különbözött a kamaráktól, hanem a berendezése is. Ezekben ugyanis már nem a régi ácsolt hombárokban állt a gabona, hanem minden esetben beépített fiókrendszert találunk bennük. A fiókok gyalult fenyőfa deszkából készültek. Régebben erős fenyőgerendákból előbb egy kb. 20 cm magas, talpakon álló keretet készítettek. A talpazatba kb. 120 em-ként vésett fenyőfa oszlopokat állítottak, melyek felső végét a plafonnál rögzítették. Elöl, és az egyes fiókok közötti részen a vesétekbe illeszkedtek a deszkák, melyek egyenként kiszedhetők voltak éppen úgy, mint a fiókok fenekét képező deszkák. Ezáltal a fiókok alját is könnyen lehetett tisztítani, a deszkákból pedig olyan magasra lehetett építeni, ami a legcélszerűbb volt. Elöl minden fióknál a legalsó 10. kép. Magtár pincével, háttal az utcára. Épült 1910 körül. Kismarja. VARGA Gyula felvétele, 1974.
