Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

ZENTAI TÜNDE: Ajtók és ablakok a dél-dunántúli parasztházakban

6. kép. Utcai tornácajtó. Adorjás (Baranya m.), Petőfi u. 43. (Fotó SZABÓ Jenő 1975) ján. amely föltehetőleg 18. századvégi, a rátételemek három vízszintes mezőben egy-egy rombusz köré rendeződnek.

17 Az ajtók rangját, esztétikai értékét díszes vasalatok is emelik. A 18. századtól nyomon követhetjük a puhafa-, illetve a fenyőfa ajtók karrierjét is. Készítésükről, fajtáiról beszámolnak a limitációk és a különféle leltárak, de ebben az évszázadban még csak az uradalmi, kisnemesi és mezővárosi épületeken tűnnek föl.

18 A parasztok szélesebb rétege számára az asztalos készítette puhafaajtó a múlt század derekán válik valósággá. Ebből az időből marsok tárgyi emlékünk van. A féltelkes vagy annál tehetősebb gazda szilárdfalú házára betétes fenyőfaajtót készíttet, borított ácstokkal. A szobákon gyakori a dupla ácstokú, bélelt ajtó. Az 1840 és 1880 közti periódusból számos, dátummal jelzett faragott és festett betétes ajtó maradt ránk. Ezek népművészeti értékűek, elterjedésük egybeesik a falazott tornác és a vakolatdíszítés virágkorával, valamint a tisztaszoba térhódításával. Legtöbb példájukat Tolnából és Baranyából ismerjük. Egyes kistájak ajtódíszítését saját formakincs jellemezte. Egyik legigényesebb helyi stílus a Sárközben és környékén jött létre. Alsónyéken, őcsényben, Deesen, Sárpilisen a bejárati és az utcai gangajtókat a szokásosnál több betéttel (9-12) látták el. A keretezésbe fogott fölragasztott táblácskákat festették és faragták, rájuk apró figurális rátéteket szögeltek. A farátétek szívet, palmettát, rombuszt meg virágokat ábrázoltak. Az ajtók alsó felén gyakori volt a lécekből kialakított tympanon. A rátétes ajtók közül egy nyéki tornácajtó 1856-os évszámot visel, egy másik 1884-est.

14 Ugyanilyen kivitelű bejárati ajtóról tudunk a szomszédos Alsónánáról is az 1870-es évekből.

20 Egy-egy faragott betétű szobaajtó fönnmaradt a Zengőalján

21 is (Zengővárkonyban 1858-ből), a legkorábbi és legigényesebb Hidason található egy német ház utcai szobájában. Barokk-rokokó domborfaragása a szájhagyomány szerint az 1820-as évek végén készült. A múlt század második felétől külön stílust képviselnek az ormánsági pilar- vagy gangajtók, amelyek az utcára nyílnak. Felső részük áttört, és gazdagon faragott pálcákkal, figurákkal díszített. Sokfelé - különösen a Sárközben - szépen tagolt tornácfeljáró-ajtókat, cserényéket találunk. Az ormánsági falvakban az 1850-es évektől divattá vált a házbeli széles ajtóbélések ornamentális faragása. A betétlapokba mély faragással rozmaringokat, tulipánokat, szíveket, a keretezésbe koncentrikus köröket véstek. Az ajtóbélés sokszor álbetétes, a betétlapokat faragott bemélyítésscl imitálták. Rendszerint föltüntették a készítés évszámát és a készíttető monogramját. Ilyen ajtóbélést ismerünk többek között Cúnból 1857-es dátummal, Adorjásról 1860-ból, Vajtiből 1868-ból.

22 Némely faluban, így Sióagárdon (Tolna m.) és Szárszón (Somogy m.), a bejárati ajtót színes festéssel virágozták. Szárszón például az egyik ház bejárati ajtajának hat betéttábláját egy-egy színes, leveles virágszál ékesítette.

23 Ezek a "cifra" ajtók, bár az említett vidékeken közkedveltek voltak, a gangajtók kivételével valószínűleg nem jutottak el mindenki házába. A 19-20. század for7. kép. Cserény a tornácfeljárón, öcsény (Tolna m.), Fő u. 20. (Fotó ZENTAI Tünde 1976)