Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

ZENTAI TÜNDE: Ajtók és ablakok a dél-dunántúli parasztházakban

Közülük minden bizonnyal a legutolsó ajtó az, amit többé-kevésbé a jobbágyok is megengedhettek maguknak. Az első két betétes ajtó, átlagosnál nagyobb mérete (4 láb = 126,4 cm, 7,5 láb = 237 cm) és jobb kivitele miatt föltehetőleg magasabb társadalmi rétegek számára készült. A 3. és 4. betétes, illetve rátétes ajtó, úgy gondoljuk, már bekerült a legtehetősebb jobbágyok otthonába. A parasztházak többségét valószínűleg még a múlt század elején is ácsolt ajtókká] zárták. Az ilyen ajtóknak a favázas épületekben nem volt külön keretük vagy tokjuk. Szárfáit egybeépítették a vázszerkezettel, becsapolták a koszorú- és a talpgerendákba, a szárfák egyben falpillérek is voltak. A fából faragott oszlopokat 160-180 cm magasságban áthidalták a szemöldökfával, küszöbül a talpgerenda szolgált. Föld- vagy téglafalú épületeknél külön, e célra ácsolt tokokat építettek be. A múlt század elején készült házak ajtófélfái még többnyire bontatlanok voltak. Ebben az időben az ajtószárnyak nagyrészt hagyományosan, középkori módon készültek. Három-négy szál hasított, bárdolt bükk- vagy tölgyfapallóból szerkesztet2. kép. Bárdolt, faszögekkel, fasarkokkal készült keményfa ajtólap. Csököly (Somogy m.), Kossuth u. 59. (Fotó KOVÁCS István László 1974) 3. kép. Füstnyílásokkal ellátott keményfa konyhaajtó. Lakócsa (Somogy m.), Ady E. u. 7. (Fotó ZEN TAI Tünde 1990) ték úgy. hogy a belső oldalon két vaskos, '"faragott" hevederfával és faszőgek segítségével összefogták. A szélső palló alsó-, felső végein facsapokat képeztek ki, amelyek a küszöbbe és a szemöldökfába fúrt lyukakba illeszkedtek, és bennük forogtak. Az ajtókat fölszerelték fakilinccsel és faretesszel (tolózárral). A füstöskonyhás házterületen, Göcsejben és Somogyban ezek az ácsolt egyszárnyú ajtók a legutóbbi időkig fönnmaradtak a konyhákon.

7 Kutason (Somogy m.) Kőtaiék talpasházán az 1940-es években még minden ajtó (valamennyi a pitvarra nyílt) borítás nélküli nehéz tölgyajtó volt, két-három pallóból, fa forgókkal.

8 Hasonló konyhaajtókat láthattunk még magunk is az 1970-es években Csökölyben, Szennán, Mezőcsokonyán stb.

9 Az ajtólap mindig befelé nyílt. A szárfa külső oldalára tömör félajtót vagy farácsot, más néven cserényX szereltek. Erre a szellőztetés és a világosság miatt volt szükség, de a baromfiakat is távol tartotta. Ha tüzeltek, az ajtót nyitva hagyták, csak így tudtak benn megmaradni. Bél Mátyástól kezdve, az 1730-as évektől sokan leírták, hogyan lehetett a füstben létezni, hogy a füstöskonyhában főzéskor derékig meghajolva jártak, mert a füst a helyiség fölső felében gomolygott, és csak lassan húzódott kifelé a magasban lévő füstnyílásokon meg az ajtón át. Sok háznál az ajtóra is vágtak egy-két füstlyukat, ezek általában fölül helyezkedtek el, de néha középtájon is volt egy. Az egyszárú ácsolt ajtóknak legtöbb 18. századi