Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi tornácok

8. kép. Komlódtótfalu, Kisfaludy u. 21. gott oszlopok azonban mindig újak, általában a húszas éveknél nem régebbiek (11. kép). A négy oldalon faragott újabb lábfák is egyszerűek (13. kép). A díszítés újabb, egyszerűbben készíthető módja az oszlop befmeszelése, majd a két 1-2 em mély vágás közötti rész kivésése. A gazdagabb faragások (például korintizálő oszlopfők) egyedi esetek, és sokszor templomokból származnak (7. kép), de vannak eredetiek is (12. kép). A könyökfákat - kötéseket - elég ritkán díszítik, általában az élek barokkos vonalú lemetszésével (5. a kép). Néha - nyilvánvaló díszítő szándékkal - ívesen készítik a könyököt, faszerkezettel utánozva a boltíves tornáé formáit (8. kép). Ez a megoldás is ismert már a fatornyok galériáiról. A századforduló után a szecesszió hatására vidékünkön is megjelenik a lombfűrésszel díszített, csipkézett könyökfa-imitáció, amely már puszta dekoráeié), szerkezeti szerepe nincs

2

" (7. kép). Még újabbak, a két világháború közötti időben készültek a fűrésszel cifrázott szegélydeszkák, amelyek itt a népi díszítőművészet talán utolsó virágzásának emlékei (13. kép). Igen ritka a gerenda - koszorú, folyógerenda - díszítése. Leginkább az íves formáknál fordul elő, hogy a nagy magassága gerendát az oszlopok között ívesen kivágják, és sokszor egyszerű tagozattal is ellátják. Az ív záradékában kialakított faragott tagozat a boltívek zárókövének távoli formai emléke (5. b; 8. kép). A mellvédgerenda - redely, karfa - díszítése nem szokásos. A mellvéddeszkákat néha fűrészelt mintákkal díszítik, cifrázzák. 9. kép. Faragással díszített tornácoszlopok: a. Jánkmajtis, Béke u. 22. b. Szatmárcseke, Kossuth u. 26. c. Kisszekeres, Kossuth u. 57. d. Vámosoroszi, Kossuth u. 22. e. Fülesd, Kis u. 3. f. Csaholc, Kossuth u.3.