Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

leltárban följegyzik, például Mágocson, Berkesden, szemeskályhát.

liy A századfordulón a módosabb házakKeszőhidegkúton, magyaroknál és németeknél egy- ban itt-ott megjelennek az öntöttvas kályhák. Közülük aránt.

115 Legkorábban valószínűleg Baranya délkeleti legedveltebbek - különösen Baranyában - a historizáló felén vált gyakorivá. Siklósnagyfaluban a 19. század má- stílusú oszlopkályhák. Hasonlóképpen a polgárosulsodik felében terjedt el

116

, a Belső-Drávaszög falvaiban, tabb, vékony falusi réteg lakáskultúráját jellemzik a betöbbek közt Várdarócon, Kopácson már csak erre a szo- lülfűtős, sík (többnyire brokátmintás felületű) csempékbai tüzelőre emlékeznek.

117 A századfordulón általa- bői rakott kályhák. Ez az időszak a 18. század második nos

11

* Baranya középső részein, a Hegyháton, Ormán- felében jelentkező „tisztaszoba" széles térhódításának ságban és Tolna megye nagy részén. A faépítkezés ha- kora, amely a 20. században fűtetlenné válik, a hátsó gyományos területein, Somogyban és Zalában később szobában pedig egyre inkább a rakott tűzhelyet használfogadják be, általában az 1930-as években váltja föl a ják. 10. kép. Füstöskonyha tüzelőberendezése Kadarkúton (Somogy m.) 1931-ben: karővázas kerekded sárkemence rakott tűzhellyel, bal oldalt a szobai fűtőberendezés szája előtti tüzelőpadkával. ÉBNER Sándor fényképe