Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

csak egy-egy sort raknak ebből az elemből. Elvétve és igen gazdag parasztok házában jelenik meg a nagy táblákból rakott, förcskölt, szürkés alapszínű, ónmázas, rátétekkel díszített empir vagy copf stílusú kályha. Ennek ára egy drávaszentmártorú ispánlak költségvetése szerint 1867-ben négyszerese a szemeskályháénak.

73 Az eddig tárgyalt kályhák mind kívülről, a konyhából fűthetők, és főleg melegítésre szolgáltak. Ormánságban sok faluban fűtőnek is hívták. A múlt század vége felé különféle módosításokat végeznek, amelyekkel megpróbálják a kályha szobabeli hasznosítását bővíteni. Helyenként a meglévő szemeskályhába bádogsütőt építenek, általában a válla fölé. A szögletes testű kályhákat gyakran már eleve sütővel rakják. Megkísérlik a szemes-, de főleg a táblás kályhát alkalmassá tenni a főzésre, ezért vállát egyik oldalon alacsonyabban képezik ki, s rá vaslapot helyeznek. Ilyen átmeneti formáról a DélDunántúlról elsőként MALONYAI Dezső adott hírt 1912-ben.

74 Változatait elszórtan megtaláljuk Dél-Zalában (Surd), Belső-Somogyban (Somogytidvarhely, Berzence), az Ormánságban (Marócsa) és a somogy-tolnai határ mentén (Koppányszántó, Gölle).

1- A kívűlfűtős kályháknak ezek az átalakításai a rakott tűzhely elterjedésének idejére esnek, és részben azt próbálják utánozni. A dél-dunántúli kályhák legnagyobb része helyben készült, a számos kisebb-nagyobb kályhás és fazekas központban.

76 Közülük a legjelentősebb szemeskályhakészítők Kaposvárott és környékén, Simonfán, Hedrehelyen, Szentmártonbixn működtek. Nagy vonzáskörű kályhakészítő központok voltak a múlt században Szigetváron, Barcson (Somogy m.), Észak-Baranyában Mágocson, Vaszaron, Nádasdon. A mágocsi és vaszari kályhások rangos táblás kályhacsempéket is készítettek. A Mecsek-Hegyalját a pécsi és szentlőrinci gölöncsérek látták el. Az Ormánságban híresek voltak a vajszlói gölöncsérek, akiknek a kályháiról a 18-19. századfordulói egyházi jegyzőkönyvek is beszámolnak. Délkelet-Baranyában a majsi és siklósi kályhásoktól vásároltak. Több fazekas-kályhás működött Szekszárdon, Szakcson, a múlt századi sárközi kályhák többsége ott és Csákváron, kisebb részük Baján

71 készült. A déli Balaton-parton lakók elsősorban Ságváron és Ádándon szerezték be kályháikat, de eljutottak a Dél-Dunántúlra a keszthelyi és a sümegi kályhák is. Az általunk megismert újkori kályhák már mind padkára épültek. A padka 4()-60 cm magas tömés, vályog, vagy ritkábban tégla építmény volt. Alakja négyszögű, kerek padkára csak a Balaton mentén és Ormánságban emlékeztek. A 19. századi szemeskályha padkája általá7. kép. Szobai kemence rakott tűzhellyel Kórógyon (Szerem m.). FÜZES Endre fényképe 1965-ből