Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon
8. kép. Nyeregkemence alakú „dórikályha" Mezőszilason (Fejér m.). KÜCSÁN József 1979. nyarán ban csak 1-2 centivel szélesebb a kályhatestnél. Ülőpadkája ritkán van, ez inkább a kemencékre jellemző. Néhol azonban dcszkapaddal vették körül. 78 A padka nélküli középkori állapot halovány emlékét kevés adat őrzi Koppányszántóról (Tolna m.) és a berzencei (Somogy m.) horvátok köréből. Ezek szerint a szemeskályhát a konyhából, a földről fűtötték. 79 A kályháról és a szobabeli környezetéről általában elmondható, hogy a kályha mindig a konyhai válaszfal mellett foglalt helyet, a szobasaroknál 80-l(M) centiméterrel előrébb. Mögötte volt a kuckó, kucó, amit Ormánságban és Kelet-Baranyában néhol c/Tcónak, Somogyszobon supinak hívtak. 80 A kuckóban a padka sokszor a falig ért, jó melegedő, sőt alvóhely volt a gyermekek számára. Gyakran egyszerű ágyat, clikót helyeztek el a kuckóban, úgy, hogy az ágyvég benyűlt a kályha mögé. Őcsényben 1826-ban például több háznál is följegyezték a kucóbeli ágyat, melynek egyszerű változatai ekkor még földbe vert lábakra fektetett pallókból álltak. 81 A kályha külső oldalánál a falban kis fülkét vágtak. Itt volt a helye a fáklyáknak, vagy fokiának, azaz a gyertyán- vagy fenyőszilánknak, általában tuskóba erősítve. A fokla füst nélkül izzott, csekély, derengő fényt adott, de fonni azért tudtak mellette. S2 Bár a kályha elsősorban a melegedést szolgálta, kisebb mértékben használták ételkészítésre is. Somogyban több helyen (Buzsákon, Bálványoson) elmondták, hogy megsült benne 2-3 kenyér, még gyakrabban a kenyértésztáből készített lángos, a lángálló vagy a rétes. A szobai kemencék A kályha, mint láttuk, a késő középkor végétől többnyire egyet jelent a szobával. A szobai tüzelőberendezések azonban nem korlátozódnak a kályhára. Sok helyen csak a kályhás szoba rendszerét adoptálják, s a füsttelen lakóteret kívülről fűtött kemencével valósítják meg. Szegényebb és fazekasokat nélkülöző vidékeken a kályha kerülő úton jut el a parasztok házaiba. Előbb megtanulják a kemence szájának kifordítását a konyhába, s csak később falaznak oldalfalába egy-két kályhát. Ennek a megoldásnak az emlékét az idős adatközlők 1930 körül Csákvár és Székesfehérvár környékén még föl tudták idézni. Elmondták, hogy „régen" a vesszőből font banya falába tál alakú csempéket tapasztottak, oldalába hármat, elejébe kettőt. 83 Hasonló emlékanyagot lehetett gyűjteni az Ormánságban is. Néhány faluban még 1970-ben is tudtak olyan régi kemencékről, amelyekbe kályhákat építettek. 84 Ugyanitt a szobabeli kívülről fűtött sövénykemencét az 1930-as években még sárkályhának is nevezték, ami egyenesen utal az előképre. A drávapalkonyax és a szaporcai egyházi számadáskönyvekben a 18-19. század fordulóján túl sokszor fordul elő, hogy csak pár darab kályhát vesznek a kemencébe, ahhoz, hogy teljes kályhákra gondolhassunk. Hasonló adatok birtokában állapíthatta meg GUNDA Béla, hogy Ormánságban „A banya kemince a XIX. sz. elejétől kezdve tipikus kályhává fejlődött". 85 A Dél-Dunántúlon a szoba fűtésére a kályhás kemencén kívül többféle kemencét használtak. Közülük formailag és tájilag elég jól megkülönböztethetők a boglyakemencék és a dóri kályhák. A dóri A dóri kályháról először JANKÓ János adott hírt, mégpedig a Balaton déli partjáról, Kilitiből és Kőröshegyről 1902-ben. Ő akkor erről a tüzelőről mindössze annyit tudott meg, hogy téglából vagy vályogból épített meszelt kemence volt, ami megelőzte a mázatlan vörös cserépkályhát, és a 19. századra divatja elmúlt. 86 Még alakját sem sikerült rekonstruálnia. Azóta a néprajzi kutatás a dóri, dorkó (Észak-Dunántúlon siska) elterjedését föltárta a Zobor-vidéktől a Garam-mentén, Komárom, Veszprém, Fejér megyén át Tolna megye északi 9. kép. Faddi (Tolnám.) szobasarok szögletes alföldi kemencével és rakott tűzhellyel 1962-ben. SABJÁN Tibor rajza, K. CSILLÉRY Klára fényképe alapján
