Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

kályhák fajtáiról az árszabások tájékoztatnak. Az 1783as somogyi limitációban a régészeti anyagból ismert változatok majd mindegyike szerepel.

40 A Tolna megyei 1743-ban kibocsátott árszabályozás-'

0 viszont mindössze kétféle kályhát sorol föl öreg Kálha és zöld Kálha néven. A 18. századból arra is vannak bizonyítékaink, hogy a kályha a jobbágyok házait is melegíti. Cserénfán, Somogy megyében egy igen szegényes, két helyiséges szőlőhegyi hajlékban olyan mázatlan vörös cserépkályhát fényképeztek, amelyet a kutató és a helyi lakosok egyaránt 18. század elejinek minősítettek.

31 És ha ezt a kályhát a szájhagyomány talán „öregítette" is, a vörös kályhák paraszti használata ebben a korban már alaposan föltételezhető, hiszen BRIGHT. Richard is megtalálta őket a Balaton körzetében 1814-es utazása során,

32 és 18. századi elterjedését JANKÓ János is rekonstruálni tudta a Balaton-melléken.

53 A kályhák a 19. században A somogyi parasztember kályháiról 1822-ben megemlékezik a kortárs szemlélő, APÁTI KISS Sámuel

33 is. Ez idő tájt a gölöncsérek a kályha alkotóelemeinek széles választékát kínálják, amint arról az 1783-as, majd az 1812-es kaposvári árlimitációkból

55 meggyőződhetünk. 1812-ben „egy darab közönséges vörös kálha fiók" mindössze 2 krajcárba kerül. Ennek ellenére a pénzen vett fűtő alkalmatosság nem mindenki számára elérhető. így például a néprajzi irodalombői a kályha hazájaként ismert Somogy megyéből CSORBA József a 19. század derekán arról tudósít, hogy „Fűtő-kályha még némelylycknél nincs, hanem gyúrt agyagból rakott nagy kerek kemence, mellybcn a" kenyér is sül, . . ."

5û Szennán az 1930-as években még emlékeznek arra, hogy a 19. század derekán egyesek vesszőből font, tapasztott kemencét építettek a szobában is.

57 Hasonló állapotokat idéz föl GUNDA Béla az Ormánságban, s a kályha ottani elterjedését a 19. század elejétől tartja valószínűnek.

58 Mindazonáltal a múlt századi leírások, a fönnmaradt nagyszámú kályha, valamint a néprajzi gyűjtések rekonstrukciói alapján arra következtethetünk, hogy a 19. század közepén a kívűlfűtős cserépkályha már általános a Dél-Dunántúl parasztházaiban, a terület keleti sávját leszámítva, ahol eltűnőben van. A 19. századi cserépkályhák alakjukat és alkotó elemeiket tekintve igen változatosak. A 18-19. századi somogyi céhes árszabások a kályhacserepek között minőségben és értékben megkülönböztetik a mázas kupás kálhákat, az apró táblás kálhákat, a nagy táblás kálhákat és a közönséges vörös vagy paraszt kálhákat.^ Közülük a legolcsóbb a mázatlan parasztkályha, ezt követi a mázas kupás kályha (itt a négyszögletes, tál alakú szemeket hívják így), majd az apró táblákból lévő, s végül a legdrágább nagy táblás kályha. A felsorolás majdnem szabályos időrendet is mutat. Megállapíthatóan legkorábban terjedt el a mázatlan cserépkályha. A 18. században a szélesebb paraszti rétegek házait ez jellemezhette. A Balaton-melléken az 1820-as évek táján divatja már le is áldozott.

60 Egyes darabjai a szegénység kezén azonban az 1930-as évekig fönnmaradtak. Fölépítésük többnyire egyszerű. A sósvertikex (Baranya m.) tácsás kályha

bl (négyszögletes tálakból álló) tagolatlan henger alakú, meszelt lábazata is kerekded. A Somogy megyei Cserénfán megörökített példány viszont már a Dél-Dunántúlról legjellemzőbbnek ismert szemeskályha alakját mutatja. Egy kockatestből és egy felső hengeres részből áll, mindegyikben három sor kályhafiókkal. Kivitelezése azonban igénytelen és a lehető legolcsóbb, nincs benne sem sarok-, sem párkányelem. Alacsony, meszelt lábazattal rendelkezik. Kályhaszemeit, amint az a parasztkályhák esetében főleg a múlt század derekáig gyakori volt, vörös földdel festették.

62 A vörös festő földdel Somogyban a csobánc'xak (Veszprém m.) kereskedtek.

63 A középkori bögre alakú kályhacserép alig érte meg az újkort. Jobbára a szájhagyomány őrzi emlékét egyes baranyai falvakban, így például Kovácsszénáján és az Ormánságban.

M Régi alakját az Ormánságban BAKSAY Sándor és GUNDA Béla középkori boltozatos, kónikus kemenceként rekonstruálta. Álló állapotban a néprajz kutatói a bögrés kályhának már csak hírmondóival találkozhattak, utoljára az 1930-as években a decsi (Tolna m.) szőlőhegyen.

65 A két megfigyelt decsi kályha nem sokban különbözik az Etén föltárt 16. századi kályhás kemencétől. Mázatlan bögréik a magas padkára emelt kályha alsó, hasáb alakú részében helyezkedtek el, hengeres részük pedig négyszögletű tálas szemekből állt. A Dél-Dunántúlon Göcsejtől Somogyon át, a Balaton partjától Dél-Baranyáig a 19. század elejétől nyomon követhető a mázas, elsősorban zöld mázas szemeskályha, annak is főleg az alul szögletes, fölül hengeres formája. Olyan kétrészes mázas szemeskályhát, melynek tűztere is hengeres, csak a Balaton-mellékéről ismertettek.

66 A négyszögletes tál alakú kályhafiókok többségét zöld ólommázzal vonták be. Díszítésük írókával, fröcsköléssel, mázfolyatással történt. Ritkább volt a világos sárgás szemeskályha, amelynek előfordulásáról Nagypáli (Zala m.) és Buzsák (Somogy m.) környékéről, valamint az Ormánságból

67 tudunk. A kék kobalt máz a parasztok számára drága volt, inkább csak nemesi házakban találkozhatunk vele.

6S A 19. század vége felé a kaposvári kályhások áttértek a barna máz alkalmazására. A kályhacsempék mennyiségét illetően CSAPLOPVICS János 1819-ben Szlavóniából 150-200 darabos kályhás kemencékről számol be.

60 Nálunk a hagyományos szemeskálykák kevesebb elemből épültek, átlagosan 60-80 szemből és párta-, illetve párkánycsempékből. Legtöbb elemet a sárköziek által is kedvelt csákvári kályhák tartalmaztak, ezek száma esetenként megközelítette a 130-at. A legkisebb szám szegényes változatok esetében 50 körül volt.

70 Kevésbé általános az olyan szemcskályha, amelynek felső része is megközelítően kocka alakú. Viszonylag nagyobb számban Baranya közepén, a Baranyai-hegyháton, Tolna és Somogy határán, Gölle és Koppányszántó vidékén, valamint Zala megye nyugati szélén, Surd, Pat, Garabonc térségében alkalmazták.

71 Ezek a kályhák formailag közel állnak a táblás kályhákhoz, amelyek paraszti körben leginkább Zala megyében; a Mura mentén, a Muraközben és valamelyest Göcsejben terjedtek el.

72 A Mecsekben Bakonyán az ilyen kandallót nagyméretű, zöld, bordázott táblákból építették. Az aprótáblás kályha, mint előbb láttuk, már szerepelt az 1783-as somogyi áriimitációban. Ezek a préselt, ún. brokátmintás, mázas kályhacsempék drágább voltuk miatt lassan jutnak el a parasztok házaiba. Terjedésük a múlt század második felében leginkább a somogyi falvakban figyelhető meg. Gyakori, hogy a fiókokból álló kályhába