Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi favázas építkezés emlékei

hosszú gerendákat, elsősorban a mestergerendát két szánra tették. Tél végén, tavasszal azután bárddal kifaragták a gerendákat, oszlopokat (ágasokat, szulápakat). Ez utóbbiak alját, a földbe kerülő tönköt eredeti állapotában hagyták. Az elemek összeszabását még a földön elvégezték. Ezután következett a váz felállítása. A sarkok helyén, a válaszfalak csatlakozásánál, az ajtók mellett, de mindenképpen kb. ölenként (kb. másfél méterenként) gödröt ástak, amelybe beállították az ágasokat, majd gondosan ledöngölve, megdürückölvc visszatöltötték a földet. Ezzel a legfontosabb művelet megtörtént, „beágasoltak". Az ágasokon már előbb kifaragott villába helyezték a folyógerendát, illetve a harántfalak közepén álló ágasokba a mestergerendát. A gerendákat a sarkokon és a toldásoknál átlapolták és facsappal,/aszeggcl rögzítették. A szükséges lyukat csak újabban fúrták, régen tüzes vassal égették ki. A gerendákat legtöbbször nem is kellett toldani, mert a hatalmas szálfákból faragott gerendák a ház hosszán végigértek. A váz felállítása után következett a tető építése, majd a váz kitöltése, amiről majd később szólunk. Mint már említettük, Szatmárban és Beregben a cölöpváz és a talpas váz egyaránt előfordul. Mégis úgy látszik, hogy a cölöpváz gyakoribb, és csaknem, mindenütt megtalálható, sőt különösen a Szamos és a Tisza közötti Erdőhát legtöbb falujában szinte kizárólagos. Ugyanezt a talpas vázról legfeljebb Kis- és Botpaládon lehet elmondani. Más kérdés, hogy több faluban a favá10. kép. Lebontott faház elemei (Gacsály, Fő u. 75.) 11. kép. Csűr szerkezete (Túristvándi, Rákóczi u. 45.) Bal oldalon az eredeti cölöpvázas, jobb oldalon a javítás utáni talpas szerkezet látható