Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

DÁM LÁSZLÓ: Adatok a Garam menti szőlőhegyek népi építkezéséhez

közöket tárolhassanak. Kisújfaluban az elől nyitott padlásteret szénatárolásra használták.

25 A hajiokok és a pince világítását egészen a legutóbbi időkig, míg a villanyt be nem vezették ezekbe az épületekbe is, üvegből vagy pléhből készült mécsesekkel, gyertyával és petróleumlámpával biztosították. A mécses és a gyertya számára a kisházban, a hajiokban, a pincegádorban és több helyen a pincében is kis világítófülkéket, vakablakokai képeztek ki, a petróleumlámpát pedig a falba vert szögekre akasztották. A hajiokok bejárata mindig a dűlőútra néz, s többnyire a rövid homlokzaton helyezkedik el, melyet erős, legtöbbször ácsolt ajtókkal zárnak. A többségükben kétszárnyas ajtók belső felülete egymás mellé állított deszkából áll, külső oldaluk zsilipéit technikával készül. Az ajtót alkotó két deszkaréteget többnyire kovácsolt vasszögek és vaspántok erősítik. Hasonló ajtókat találunk a pincegádoron is. Az ajtókat napjainkban erős, gyári készítésű zárakkal látják el, de szórványosan még találkozhatunk a falusi kovácsok készítette nagyméretű vaszárakkal is. Az ablakokat rendszerint vasrács védi. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vizsgált terület szőlőbeli építkezése rendkívül változatos képet mutat, amely megnyilatkozik az építőszerkezetben, az épületek megjelenésformájában, a présházak elhelyezkedésében egyaránt. A Garam völgyében három nagy, különböző kultúrát képviselő terület találkozik, északról a Kis-Kárpátok szlovák kultúrája, délről és nyugatról a Dunántúl és a Kisalföld, keletről az észak-magyarországi hegyvidék. A Kis-Kárpátok vidékét elsősorban a nagyméretű présházas lyukpincék jellemzik, rövidhomlokzati bejárattal, bonyolult, több ágra és fiókra bomló pincerendszerrel. Hasonló, főképpen lyukpincés és présházas lyukpincés építkezés jellemzi Magarország északi hegyvidékét is, míg a Dunántúlon és a Kisalföldön a présházpincés forma uralkodik.

26 Az építmény nélküli lyukpincék, melyek elsősorban a Garamtól keletre jelentkeznek, észak-magyarországi hatást mutatnak. A rövidhomlokzati bejárattal rendelkező présházas lyukpincék uralkodó volta a Kisalföld és a Kis-Kárpátok szőlőkultúrájának erős hatásáról tanúskodnak, míg a főhomlokzati bejárattal rendelkező formák elsősorban a Dunántúllal mutatnak rokonságot. Ha a tetőszerkezeti formát vesszük vizsgálat alá, láthatjuk, hogy uralkodó forma a szelemenes szerkezet, amely elsősorban a Dunántúl északi részét és a Kisalföld déli területeit jellemzi.

27 A szarufás szerkezeti forma szórványos felbukkanását mindenképpen a Kis-Kárpátok építészeti gyakorlatának hatásában kell keresnünk. Ezek a változatos formák sajátos jelleget kölcsönöznek a vidék építészeti képének. A szőlőhegyen egymás mellett sorakozó vagy elszórtan felbukkanó fehér falú, nádfedelű épületek hangulatosan illeszkednek bele a szőlőhegyek amúgy is derűs képébe és színesebbé, változatosabbá teszik a települések külső képét. JEGYZETEK 1. A kérdéshez lásd: OROSZ István I960. 4-5.; SZABÓ István 1948. 368-374. 2. SZABÓ István 1969. 89.; FEYÉR Piroska 1970. 279-285. 3. Jó példa erre Cserszegtomaj vagy Hajdúböszörmény. Vö. VAJKAI Aurél 1939. 170-240.; DÁM László 1972. 1620. 4. NÓVÁK József Lajos 1913. 32-68.; KAHOUNOVÁ, Erna 1969.; LISZKA József 1983. 197-213. 5. KAHOUNOVÁ, Erna 1969. 37. 6. FÉNYES Elek 1843. 127-129.; 150. 7. KELETI Károly 1875. 76. 8. Magyar Statisztkiai Közlemények (MSK) 1897. 18.; 30. 9. MSK 1893. 48. 10. VINCZE István 1958a. 87.; KAHOUNOVÁ, Erna 1969. 17-17. 11. VINCZE István 1958b. 11. 12. LISZKA József 1983. 199-200. 13. KAHOUNOVÁ, Erna 1969. 37. 14. MNyTESz II. 1970. 25. 15. CZUCZOR Gergely-FOGARASI János 1864. II. 13021303.; UMT. 1988. II. 799. 16. MNyÉSz 1960. III. 38. 17. VINCZE István 1958a. 87. 18. A magyar hiju szó finnugor eredetű, a héj, héjazat szavak régies és népnyelvi változata, amely a magyar nyelvterületen széles körben elterjedt. Eredeti jelentése valaminek a külső burka, borítója. A népnyelvben egyik gyakori jelentése a ház padlása, födele. Ebben az értelemben használják az Alsó-Garam mentén is. Vö. MNyTESz. 1970. II. 8485.; LAKÓ György 1971. II. 280-281.; CZUCZOR Gergely-FOGARASI János 1864. II. 1560. ; SZINNYEI József 1893-96. 870-871. 19. LISZKA József 1983. 199. 20. LISZKA József 1983. 200. 21. Vö. LISZKA József 1983. 199. 22. Az építőtechnikák ismertetését lásd: BALASSA M. Iván a táj népi építészetére vonatkozó tanulmányában. (Az előző tanulmány. - szerk.) 23. MSK 1897. 18.; 30. 24. KAHOUNOVÁ, Erna 1969. 27-13.; LUKÁCS László 1978. 300-301. ; LISZKA József 1983. 200. 25. LISZKA József 1983. 198. 26. VINCZE István 1958. 94-103. 27. BARABÁS Jenő 1967. 15.