Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BALASSA M. IVÁN: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése

Tetőszerkezet, födém, héjazat A vizsgált falvakban a hagyományos, a századfordulón már álló vagy akkor épült épületek tetőszerkezete vegyes képet mutat. Egyaránt megtalálható az ollóágasos-szelemenes, az oldalszelemenes és szarufás tetőszerkezet. Korábban a területen az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet is ismert volt, ennek eltűnése, az újabb szerkezetek megjelenése meglehetősen nagy terminológiai elbizonytalanodást eredményezett. Szőgyénben az ágasfásszelemenes tetőszerkezetnél a falra először sárgerendát raktak, a szoba hossztengelyébe pedig elhelyeztek egy mestergerendát. Ez utóbbi alá a falba általában egy téglát vagy deszkát tettek, hogy a fal száradásával ne szálljon lejjebb. A sárgerendára keresztbe fektették a tetőtartó gerendákat. A tetőtartó gerendák végére került a koszorú. „Fölül középen a szarufa közepénél futott a szelemen. Valamikor a zsúpos épületeknél fent volt, fölső szelemennek mondták, és arra voltak ráaggatva a szarufák. Horogfának mondták. (A horogfapár) Össze volt csapolva, egyik a másikba bele volt vágva, rendszerint át volt fúrva és faszöggel átszögelve". A horogfák a koszorúra csak rá voltak téve, és egy faszöggel odaerősítve, de nem illeszkedtek lapolással. A szelementartó oszlopot (Szőgyén) „ki milyen fából tudta összeszedni, olyanból volt. Többnyire ágasfából. Volt olyan, hogy az ágasfa csak a keresztgerendáig ért és arra támaszkodott", de „olyan is volt, hogy a földig lement a fa". 30. kép. Ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű pince Kisújfaluban a szőlőhegyen 00 31. kép. Szuperfűrész - Szőgyén „Az még az én gyermekkoromban volt (sz. 1906.). A zsúpos házak előtt is olyan volt. A házak előtt volt olyan. Az látszott kívülről, kinn az utcán. Egy volt elől, egy meg esetleg hátul, a többi a padláson (Szőgyén)". Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezetnek a vizsgált négy faluban ma már nem találni megmaradt példányát. Ugyanakkor a Szőgyénnél határos Kisújfaluban a szőlőhegyen, a hajlékok soránál még mai is megfigyelhető ez a tetőszerkezet. Az újabb tetőszerkezetek elterjedésével a terminológiai elbizonytalanodás és a tető- és födémszerkezet szétválása járt együtt. Az ollóágasos, illetve szarufás tetőknél egyaránt megfigyelhető, hogy a födémgerendák közvetlenül a falra fekszenek fel, a födémgerendákra kerül a deszka födém. A födémgerendák ebben az esetben nem nyúlnak túl a falon. Á födémgerendák végeire a falban a sárgerenda kerül, és a sárgerendákra újabb födémgerendáknál ritkábban elhelyezett - keresztgerendák. E keresztgerendák túlnyúlnak a fal síkján, és végükön fut a koszorúgerenda. A koszorúgerendákba vannak becsapolva a szarufák, melyeket tarthat ollólábbal megtámasztott felső szelemen, vagy oldalszelemen, ez utóbbi általában dőlt lábbal. Az oldalszelement tartó dőlt láb, vagy az ollóláb a ritkábban elhelyezett keresztgerendákba van becsapolva. Általában minden második keresztgerenda hordozza a tető terhét. A szarufás tetőszerkezetnél mindig, az ollólábasnál gyakran, a szarufákat kakasülővel kötik össze. A tetőszerkezet egyes részeinek megnevezése nemhogy a négy kutatott faluban tért el egymástól, hanem az egyes elemek megnevezése sokszor egy községen belül is más- és más volt. A mestergerenda elnevezés általánosan ismert (Szőgyén, Bart, Bény, Kisgyarmat), ugyanakkor a mester, mestergerenda szelement, illetve mestertartó szelementartót is jelent (Szőgyén). A födémgerendák szobagerenda (Bart), gerenda (Bény), belsőgerenda (Kisgyarmat) néven ismertek. A falon hosszába elhelyezett gerendát általánosan sárgerendának (Szőgyén, Bart, Bény, Kisgyarmat), esetleg sárkoszorúnak (Kisgyarmat) nevezik. A sárgerendán keresztben elhelyezett gerendák megnevezése bizonytalanabb,