Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GRÁFIK IMRE: Egy építészeti elem területi változatai (oszlopos előtornác - ún. koldusállás)

\ 4. kép. Oszlopos előtornác - Sándorvölgy, 1943. CSABA József felvétele, Savária Múzeum NF 564. ka, valamint a kivitelezők anyag-ellátása és mesterségbeli készsége következtében - ha változó színvonalon és értékben is, de - jellegzetes alkotások, objektumok jöttek létre: „Ahogy az építtető paraszti sorú és a paraszti életformához kötött, háza is népművészeti, a paraszti művészet körébe tartozó mű."

20 Bizonyos fenntartások, illetve óvatos ellenvélemények a kérdésben - ha nem is a néprajzkutatás részéről -, megfogalmazódnak annak kapcsán, hogy a minták és olykor a kivitelezők a magas, illetve műépítészet köréből kerülnek ki. E jelenség már jóval korábban megfigyelhető a falusi templomépítészet kapcsán: „A magyarországi barokk templomépítészetében indult meg az a folyamat, amelynek eredményeként egyre kevésbé beszélhetünk falusi építészetről, s egyre helyénvalóbb falusi építésről szólni. A kettő közötti eltérés többnyire csak gazdasági, technikai természetű."

21 (Kiemelés a szerzőtől.) A kúriaépítészet kapcsán pedig van olyan vélemény, mely azt vallja, hogy: „A kúriaépületeket megjelenésük alapján két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyikbe azok az emlékek tartoznak, amelyek a kastélyépítészet szerényebb változatainak tekinthetők, a másik csoport látszólag a népi építészethez tartozik. E két alaptípus között • 5. kép. Oszlopos előtornác - Velemér, 1957. DÖMÖTÖR Sándor felvétele, Savária Múzeum NF 2506. az átmenetek egész sora lehetséges."

22 (Kiemelés a szerzőtől.) Kétségtelen, hogy még ma sem rendelkezünk elegendő mennyiségű pontos információval arra nézve, hogy a reneszánsz, barokk, klasszicista építészeti elemek, formák, stílusjegyek meghonosításában: „. . . mennyi része volt a mesterembereknek és mennyi a falu utánzó készségének ... A kevés rendelkezésre álló adatból úgy látszik, hogy időben lényeges késéssel tudtak csak gyökeret ereszteni ezek a formák . . . melyekben ha lehetséges is utánérzés, vitathatatlan, hogy mind a nép eredeti, egyéni alkotásai."

23 Az előzmények a bonyolult egymásrahatás tekintetében a 18. századra vezethetők vissza. Az uradalmak építészetét vizsgálva - melyeknek térségünkben is jelentős szerepe volt - állapítja meg CS. DOBROVITS Dorotytya, hogy az uradalmak építőgyakorlata és építőszervezete mellett: „él a céhes polgári-nemesi építészet, a kamara építőtevékenysége, a szerzetesrendek művészeti szervezete, a városi-vármegyei adminisztráció mérnöki tevékenysége és a falusi építkezés is. Ezeknek a csoportoknak azonban számos érintkezési pontja van, hatással vannak egymásra.

24 Ami az építtetőket illeti, megfigyelhető, hogy a 18.