Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GRÁFIK IMRE: Egy építészeti elem területi változatai (oszlopos előtornác - ún. koldusállás)

6. kép. Oszlopos előtornác - Csörötnek, 1966. BÁRDOSI János felvétele, Savária Múzeum NF 11533. 7. kép. Oszlopos előtornác - Döröske, 1966. BÁRDOSI János felvétele, Savária Múzeum NF 13705. századtól kezdődően, de különösen a 19. században kerül közvetlenebbül kapcsolatba a falu az építő mesterekkel (kőművesekkel): „az ott épülő egyházi és közigazgatási épületek, udvarházak, kúriák kapcsán. A formanyelv igénytelen kis épületeken is meg tud jelenni, elterjedése ezért már egyre szélesebb körű lett. Ezért van, hogy az e korból maradt épületek formailag és mesterségbelileg nemcsak beleillenek a falu kialakult rendjébe, hanem annak bizonyos értékemelkedést is adnak. A klasszicizmus, az egyszerű, világos fogalmazás, a rend és takarékosság építészete, és mint ilyen, közel állott ahhoz a szemlélethez, amely a falut jellemezte. Ezért fogadta be a falu, és mivel a két szemlélet rokon volt, egyszerűségével beillett a falu hagyományos rendjébe. Nemcsak befogadta, de bizonyos tekintetben sok helyen még magáénak is vallotta."

25 E befogadási készség mögött, illetve hátterében egy sajátos társadalmi, gazdasági attitűd van, melyet a tornácoknak a hazai népi építészet művészi és technikai igényének tetőzéseként való értelmezése kapcsán MOJZER Miklós a következőkben foglal össze: „A tornác ebben az értelemben jelvény. A paraszti kolonnád a népművészet körében - művészet-társadalmi - többletigénynek a mutatója. Aligha tévedünk, ha ezt a kézzelfogható aspirációt a korabeli nemesi-paraszti életforma sajátosságai között keressük. A 18. század közepén a magyar nemesség több mint egyharmada a nemesség és a jobbágyság közötti mezsgyén él ... A jobbágyság és a nemesség között egymásbamosódások vannak. A libertinusok, a jobbágysorból kiemelkedve, nemességre törekszenek. Mindezek igyekszenek megkülönböztetni magukat a paraszti környezettől ... A 18. században ennek az öntudatnak vagy az éppen erre törekvőnek van annyi alkotóereje, hogy ezen tudatnak építészeti formát is adjon ... A dunántúli emlékek a nemesi porták és gócok körül látszanak sűrűsödni."

26 Lényegében ugyanerről a tendenciáról, törekvésről van szó egy évszázaddal később is, ekkor azonban természetesen egy más típusú öntudat, illetve mentalitás; a városi-polgári hatások felerősödését, elterjedését eredményezi. A fenti fejtegetéseket jól illusztrálja a fellelt adatok térbeli, időbeli előfordulása alapján szerkesztett elterjedési térképünk is. Itt említjük meg, hogy a térbeli elterjedéssel kapcsolatban - természetesen egyidejűleg az időbeliségre is utalva-, bizonyos, s igen óvatos következtetések levonására némi lehetőséget már a II. József korabeli felmérések is nyújthatnak. A kiugró tornácos,