Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GRÁFIK IMRE: Egy építészeti elem területi változatai (oszlopos előtornác - ún. koldusállás)

motívuma lett, amelyet gyakran még a legszerényebb hajléknál is kódisállás formában megépítettek."

13 A variációk az őrségi területen is megtalálhatók: „. . . a pitvarelőszoba elé gyakran kétoszlopos előtornác, kódisállás is épült, amely jobbmódúaknái három, sőt négyoszlopossá növekedett. A tornácoszlopok rendszerint fejezet és lábazat nélkül hordják a boltívet. Máskor a posztamensnek a mellvéd fölé emelkedő része a lábazat."

14 A térség és e sajátos építészeti elem későbbi kutatói tovább bővítették ismereteinket a kódisállások elterjedéséről, a különböző változatokról, alaki-formai variánsaikról.

15 A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok birtokában már felvázolható egy igen tanulságos elterjedési térkép, mely további kutatások alapján természetesen tovább pontosítható. Ismereteink szerint a szakirodalom által kiugró tornác-nak definiált építészeti elem megnevezése meglehetősen változatos. A leírásokban gyakori az előtornác, oszlopos előtornác, előfordul a portikusz, oszloposportikusz (főként kúriáknál, illetve kúriális jellegű épületeknél). A népi szóhasználatban pedig az általánosabb kódisállás mellett kódisbollogató, kódisádigáló, de feltűnik afilagória és a veranda elnevezés is.

16 2. kép. Oszlopos előtornác-Szőce, 1950. LEHMAYER Ferenc felvétele, Savária Múzeum Néprajzi Fényképtár 154. 3. kép. Oszlopos előtornác - Szőce, 1950. LEHMAYER Ferenc felvétele, Savária Múzeum NF 194. Szerényebbek az ismereteink az építőkről, illetve az építtetőkről. Az információk azonban lehetőséget adnak a legfontosabb általános és esetenként konkrét következtetések levonására. Kiindulási pontként megállapíthatjuk: abban egyetértés van a kutatók körében, hogy a kódisállás esetében egy olyan népi építészeti megoldás elterjedéséről van szó, mely a magas-, illetve műépítészet és különböző történeti stílusok hatását mutatja.

17 Nevezetesen a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus, az eklektika kerülnek szóba, ezeknek mintegy „ruszticizált" formája, az egyes stíluselemek ösztönös vagy tudatos alkalmazása a népi építészetben.

18 A magunk részéről a tudatos átvételt hangsúlyozzuk; építészeti elemek és stílusjegyek olyan átvételét, melyek egyrészt a legjellemzőbb elemekre szorítkoznak, s melyekben másrészt egy olyan építészeti alapgondolat manifesztálódik, mellyel társadalmi, gazdasági, esztétikai érték asszociálódik. Ez az átvétel, adaptáció nemesi, kisnemesi, paraszti, népi építtetők és építők kezén sokszorosítódik.

19 E folyamatban természetesen az egyes elemek új életet kezdenek, olykor jelentősen módosulnak, többnyire egyszerűsödnek, esetenként eltorzulnak. Az azonban aligha vitatható, hogy az építtetők ízlése és szándé-