Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

13. kép. Kemence keresztmetszete (Derecske) 1. párkány a kemence tetején 2. a szűkítéssel lefedett tető 3. a kemencetorok álboltozata 4. boltív a kemenceszáj felett 5. a kemence szájnyílása 6. a kemence fala 7. a kemencefenék 8. agyagkitöltés 9. élére állított téglasor 10. a lábazati köpenyfal 11. tüzelőpadka a konyhában cm-es burkolótéglával rakták ki. A burkolat alatt hőszigetelő réteg nem volt, a 22-24 cm vastag köpenyfal belsejét agyaggal töltötték ki. (13. kép.) A köpenyfal vályogtéglái szürkés színű földből készültek. A kemencét nem alapozták, a vályogtéglákat közvetlenül a döngölt földpadlóra rakták le. A derecskéi csőszház építési idejét nem ismerjük pontosan. Az építés archaikus vonásai azonban nem jelentik azt, hogy az épület korai időkben épült volna, ezek az archaizmusok sokkal inkább a szegényes lehetőségek és megoldások kifejezői. Általános ismereteink szerint a cserépkemence nem épülhetett korábban, mint a múlt század közepe, a cserépfedés helyi elterjedését tekintve azonban valószínűbb, hogy a múlt század végével kell számolnunk. A kemence használatáról nincsenek konkrét adataink, a kertgazdák által fogadott csőszök gyakran cserélődtek, utolsó képviselőjük már nincs az élők sorában, így csak feltételezhetjük, hogy a terminológia és a használat kérdésében az általános tapasztalatok voltak mérvadók. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a derecskéi