Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

ezért a torok két oldalának falazásakor mindig szélesebb darabokat helyeztek el úgy, hogy a sorok lépcsőzetesen előre ugrottak. Ezzel az álboltozatos technikával sikerült elérniük, hogy a két szemben lévő fal belső széle olyan közel került egymáshoz, hogy az egész tetőcserép átért rajta. Az álboltozat készítésekor a kicsit labilis helyzetű, előreugratott cserepeket igyekeztek a falhoz is jól hozzátapasztani, ennek ellenére a használat során az álboltozat szerkezete kicsit megroggyant, néhány cserép letörött, de statikailag nem ment tönkre, tartószerepét megőrizte. A torok oldalainak bontásakor az ajtó felőli részen tapasztalt szabálytalanságokra is magyarázatot kaptunk. Itt ugyanis a cserépfallal összeépítve, 2()-30 cm széles sávban egy korábban épített sövényvázas sárkemence falmaradványaira bukkantunk. A stabil helyzetű faldarabot valószínűleg a régi kemence elbontásakor is jó állapotúnak ítélték, ezért meghagyták és az új cserépkemencét ehhez toldották hozzá. A cserépkemence maradványainak lebontása után a kemence fenekét vettük vizsgálat alá. (4. kép.) A fenék nagyméretű téglából készült, amely a használat során erősen átégett és kikopott. A téglák lerakásakor kötött rend szerint dolgoztak: egy futó sort (fekvő helyzetű téglák) egy kötő sor követett (álló helyzetű téglák). Az így lefektetett sorok szabályosan váltogatták egymást. A téglák alatt 3-A- cm vastag homokterítést találtunk, melyet a korábbi sövénykemence téglával kirakott és erősen kiégett fenekére hordtak rá. Letisztítva a burko4. kép. Kemence alaprajza (Hajdúbagos) 1. a téglával burkolt fenék 2. a kemenceszáj 3. hamuslyuk 4. a sut 5. a kemence külső sározása 6. a korábbi sövénykemence alaprajza 7. a korábbi kemence faldarabja latot, megismerhettük az egykori kemence méreteit, szerkezetét és építéstechnológiáját. A sövénykemencére vonatkozó információinkat a toroknál megmaradt faldarab, a kemencefenék és a konyhai főfalon talált lenyomatok elemzése alapján állítottuk össze. Ezekből megállapítható volt, hogy a kemence alsó, lábazati része valamikor a sövénykemencéhez tartozott úgy, hogy körben keskeny padka szegélyezte a kemencét. A sut a sövénykemence méreteiből adódóan szélesebb volt (45 cm), a kemence alapterülete 115x120 cm volt. Ezt a kemencét bontották le, de csak a padka szintjéig, és építettek rá egy nagyobb kemencét. Az új kemence alapterületét (131x164 cm) a padka és a sut rovására növelték meg. A padkába szúrt sövényváz végei a kemence bontásáig megmaradtak, így ezek alapján a sövénykemence építését is rekonstruálhatjuk. (5. kép.) A padka elkészülte után a fenék széle mentén ujjnyi vastag, kihegyezett végű fűzfavesszőket szúrtak le egymástól 4-5 cm távolságra. A torok megerősítésére közvetlenül a fal 5. kép. Kemence kutatása során feltárt leletek (Hajdúbagos) 1. füstlyuk 2. takaréktűzhely füstjárata 3. meszelt mélyedés a falban 4. a karólyukak a falban 5. vonóvas a szabadkéményhez 6. a cserépkemence torokvonala 7. a sövénykemence torokvonala 8. karómaradvány a falban 9. a boltívvel záruló kemenceszáj 10. hamuslyuk 11. a kemence feneke 12. a korábbi sövénykemence feneke 13. a sut 14. a sövénykemence falmaradványa 15. vessző- és karómaradványok a padkában 16. a kemencepadka 17. cövekek a sár megtartására