Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

6. kép. Kemence és takaréktűzhely együttesének rekonstrukciója (Hajdúbagos) mellé, valamint 30 cm-rel beljebb egy-egy erősebb karót raktak a vesszők közé. Ezekhez tartozott az a két vízszintes helyzetű karó is, amelyeknek kihegyezett végét a falba verték be.

3 A felállított vázra kívülről rakták fel a pelyvás sarat, melynek a vastagsága 10 cm körül volt. Az alsó kemencefenék elbontása után megállapíthattuk, hogy a lábazat vagy padka köpenyfalas megoldással készült. A vályogból épített 15 cm vastag kerítőfal közötti részt először a fele magasságig építési törmelékkel, majd 30 cm vastagon homokkal töltötték fel. Ez a homokréteg alkotta a kemence hőszigetelését. A kemence bontása közben a környező falfelületeken is végeztünk feltáró kutatásokat. Az ajtó felőli részen az emlékezet által is jelzett takaréktűzhely, vagy helyi nevén beépített konyha nyomait és füstjáratát tártuk fel. (5. kép.) A tűzhely falhoz csatlakozó fáslyuka fölött két karóból készítették az áthidalást. A karók falba mélyedő üregeit a tapasztás leverése után találtuk meg. A kemence oldalához és a falhoz simuló sütő teteje mintegy 130 cm magasan volt. A sütő füstjét falba vájt ferde helyzetű csatorna vezette a kemence torka fölé, ahol egy lyukon keresztül a szabadkémény légterébe érkezett. A tűzhely felülete alatt több helyen is meszelésnyomokat találtunk, melyek azt jelentik, hogy a takaréktűzhelyet nem az építéskor, hanem később csatlakoztatták a kemencéhez. A cserépkemence pontos építési idejét nem ismerjük, a család emlékezete szerint az 1920-as években készült, melyet megerősít a cserepek között talált hornyolt darabok adatolása is: ilyen tetőcserepet a húszas évektől használtak a faluban. A cserépkemence lábazata korábban egy sövénykemence padkája volt. Ez a kemence valószínűleg a műit század végén épülhetett. Megítélésünk szerint mind a két kemence mellett állt takaréktűzhely, amely főzőrésszel, sütővel és fáslyukkal rendelkezett. (6. kép.) Hajdúbagoson a sokszögletes kemencék divatja a század elején kezdődött. Ekkor kezdték el a kemencéket cserépből építeni. Korábban a napraforgó- vagy sövényvázra tapasztott sárkemencéket használták, melyeknek a fenekét sós agyagból, később téglából készítették. A sövényvázat mogyoró- vagy fűzfavesszőből építették fel, a toroknál karókkal erősítették meg, felül és középen tölgyből készült abroncsokkal fogták össze. A tapasztáshoz szükséges agyagos földet a cigánysor elől hozták, majd pelyvával összedolgozva kézzel kenték fel a váz külső oldalára. Kiégetés után a kemence belsejét is kitapasztották. A kemence építésével többen is foglalkoztak, volt aki magának épített, de voltak specialistái is a munkának. Cigányok közül csak kevesen, és azok is újabban építettek kemencét. Fűtési szezonban a kemencébe naponta egyszer fűtöttek be. Ha jól felfűtötték, még másnap is tartotta a meleget. Kenyérsütéshez négy kéve szárizikcX kellett eltüzelni, szalmából valamivel többet. A jó kemencében a láng felszállt, majd megfordult. Szántóék kemencéjében egyszerre hat kenyeret és két cipót lehetett sütni, nagyságát is ezzel jellemezték. A kemence és a fal közötti sutban aludtak a gyerekek, lábbal egymás felé fordulva. A kemence falhoz csatlakozó részét toroknak, alsó részét padkának hívták. A hajdúbagosi kemence bontásával a Hajdúság és Karcag környékén divatos sokszögletű cserépkemence építésmódját, szerkezetét és történetét ismerhettük meg. A bontási kutatások révén egy korábbi sövénykemencéről és egy falazott takaréktűzhelyről is értékes adatokat kaptunk. b) Derecske, Hajnalkert 1986-ban szoba-konyha-tornác alaprajzi beosztású csőszházat bontottunk le Derecskén.

4 Az épület tulajdonosai a helyi kertgazdák voltak, akik a fogadott csősznek építették az egyszerű, megoldásaiban archaikus hatást keltő lakóházat. (8. kép.) A konyha bejárata a tornácról nyílt, berendezése a falak mellett húzódó oldalpadkákból és az asztal funkcióját betöltő középpadkából állt. A konyhának födémé nem volt, a tetővel egy légteret alkotott. A szobai kemence szája fölött favázas kémény vezette a füstöt a tetőn kívülre. A viszonylag kisméretű szoba fő berendezési tárgya a padka nélküli, fehérre meszelt boglyakemence volt, amelynek ajtó felőli oldalához sütő nélküli tűzhelyet építettek. A kemence erősen keskenyedő formájű volt, tetejét a meszelésektől elmosódott párkány koszorúzta. (9. kép.) Az épület falait nagyméretű vályogból falazták, a bútorok helyettesítésére a falba fülkéket vágtak.

5 A tüzelőberendezés bontását a takaréktűzhely kutatásával kezdtük. Rögtön az elején megállapítottuk, hogy a tűzhelyet utólag építették a kemence mellé, hiszen alatta több réteg meszelés látható. Szerkezete egészen egyszerűnek bizonyult: a kétkarikás főzőlap alatt egyszerű tüzelőtér volt, amelynek feneke a fal felé emelkedett, majd a falba vájt füstjáratba torkollott. A tűztér elején egy rostély feküdt, amely alatt ajtó nélküli hamuzó nyílás volt. A vályogból épített falazott tűzhely felső részét lebontva egy korábbi tűzhely szegélyét találtuk meg. Ebből megállapítható volt, hogy a bontáskor 83 cm magas és 83 cm széles tűzhely helyén korábban 78 cm magas és