Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

apróra tört tetőcserépdarabokból raktak. A külső tapasztás pelyvás, törekes sárból készült, átlagosan 4 cm vastagságban, kivéve a lábazat és a kemencefal találkozási vonalát, ahol a tapasztást 10-15 cm vastagságúra hizlalták, hogy az építéskor hagyott keskeny padkaszerű kiülést eltüntessék. A lábazat lépcsősen kiálló részébe apró léceket vertek, nehogy a frissen felkent sár lecsússzon. A munka során az is kiderült, hogy a sokszögletes formát a sározással alakították ki, maga a kemencefal nem volt élekkel tagolt. A tapasztás eltávolítása után a kemence oldalát bontottuk ki, mintegy metszetet készítve a tüzelőberendezésről. (3. kép.) A kemencefal túlnyomó többségben hódfarkú cserép felhasználásával készült, de hornyolt tetőcserép darabjait is megtaláltuk benne. A cserepeket mintegy 7 cm széles darabokra törték, majd pelyvás sárba fektetve, kötésbe rakva készítették a falat. A kész kemencefal vastagsága 7 cm volt, a cserepek között 0,51 cm vastag hézagok voltak. A fal görbületei, a cserepek elhelyezése egy kicsit hanyag, vagy nem egészen hozzáértő munkára vallottak. Ezzel magyarázhatjuk a kemence amorf alakját és a szokásosnál vastagabb tapasztását is. A fal áttörésekor vált egyértelművé, hogy a kemencét belülről is tapasztották. A 4 cm vastag sározás a használat során erősen átégett, megrepedezett, több helyen le 2. kép. Kemence a hátsó szobában (Hajdúbagos), DEIM Péter felvétele is hullott. A tapasztás eltávolítása után belülről is láthatóvá vált az a repedés, amely a szoba közepe felé eső oldalon a lábazattól kiindulva függőlegesen húzódott a kemence falában. Valószínű, hogy az erős belső sározás ennek a repedésnek az eltüntetésére szolgál. A fal megnyitása után a kemence tetejét bontottuk el. Az ovális tető kívül 95-85 cm átmérőjű volt, míg belül csak fél méteres kör látszott. A tető vastagsága a sározással együtt 10 cm volt. Építéskor a megfelelő magasságig felrakott falakra nagyobb cseréptáblákat fektettek úgy, hogy külső szélüket ívesre faragták, míg belső egyenes szélük húr irányban metszett bele a falak által alkotott kör területébe. Az elsőnek felrakott cseréptáblákkal így a korábban kör alakú kemencetetőt sikerült egy jóval kisebb, sokszög alakú nyílássá szűkíteni. A következő sort megint nagyobb cseréplapokból rakták, de most a sokszög sarkait levágva alakítottak ki egy szűkebb nyílást. A harmadik sor után a tető belmérete már olyan kicsi lett, hogy az egész tetőcserepek szépen átérték. Ekkor két sor sárba rakott cseréppel az egész kemencét befedték és a tetőt lesározták. Lebontva a kemence felső, faltól független részét, eljutottunk a torok tapasztásáig. A tapasztás lefejtése után azt láttuk, hogy a 132 cm széles torok lezárására is tetőcserepet használtak. Természetesen ilyen széles felületen a cserép alátámasztás nélkül nem állhat meg, 3. kép. A kemencefal áttörése (Hajdúbagos), SABJÁN Tibor felvétele