Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN: A magyarországi németek népi építkezéséről

11. kép. Hidas, Kossuth u. 111. sz. lakóház utcai szobájának udvarra néző ablakai 12. kép. Hidas, Kossuth u. 111. sz. lakóház első szobájának ajtaja a JANKÓ Jánostól már korábban említett vélekedés, hogy szerinte - s ezt a későbbi kutatás is többnyire átvette - a német házak kizárólag egybejáratúak, ellentétben a magyar lakóépítményekkel, melyeknél ott, a Dunántúl középső részén, minden helyiségnek külön, szabadba nyíló ajtaja volt.

31 Igényesek az épületszerkezetek is. A már többször említett vályog mellett a német lakosságú falvakban a közvetlen környéket megelőzve épültek kőből vagy égetett téglából a házak. Nem ritkák a boltozott helyiségek sem, elsősorban a kamrákat készítették ilyen födémmel. Rendkívül gondos kivitelűek a házak asztalosmunkái, gyakran bukkanni faragott ajtófélfákra, ajtólapokra. Ezek a jelenségek általánosak, a felsorolt jellegzetességek egyike-másika, nemegyszer szinte mind együttesen az ország legkülönbözőbb vidékén megfigyelhető a németek lakta falvakban. Mi a magyarázata ennek a jelenségnek? Úgy vélem, az okot több tényezőben is kereshetjük. Mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági tényezőkben. A Magyarországra érkező telepesek a német nyelvterületnek akkor gazdaságilag legfejlettebb vidékeiről érkeztek, például az Elbától keletre eső fejletlenebb vidékekről - már csak azért is, mert ekkor még ez is kolonizációs cél volt - nem mutatható ki betelepülés. Olyan környezetből érkeztek ezek a parasztok, ahol a korszerű, árutermelő gazdaság már megszokott volt. Mivel fékező hagyományok nem terhelték őket, új hazájukban ezt a „stratégiáit még céltudatosabban, még racionálisabban tudták érvényesíteni. Velük szemben a magyar parasztság ekkor még