Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN: A magyarországi németek népi építkezéséről

9. kép. A GRISELINI, F. 1780. könyv mellékleteként közölt bánsági telepesházak: A) Agyagból készített vert falú ház, B) Vesszőből font, C) Égetetlen téglákból készített, D) Földcsomókból összerakott mes megnézni azt a költségvetést, melyet az 1785-ben benépesülő Cservenka házaihoz készített egy építőmester: ,,a) Munkabér fl. xr. A döngölésért 16 A tapasztásért és bepucolásért 19 15 A kémény készítéséért 3 12 A tűzhelyért detto - 30 A 2 kályhapadkáért dettoá 12 xr 24 A 2 oromzatért detto á 1 fl 2 A 4 ajtófélért á 36 xr. 2 24 A 4 ablakfélért dettoá 18 xr. 1 12 A mennyezetre deszkával borítva 2 30 Ugyanezt burkolattal meghordatni 7 A tetőszéket kiácsolni 14 17 Ugyanezt felállítani 2 A nádfedés 6 50 4 egyszerű ajtó anyagával együtt á 56 xr. 3 44 3 ablak á 1 fl 3 4 ajtóvasalás á 51 xr 3 24 2 kemence kályhából á 3 fl 6 Munkabér összesen: 93 42 b) Anyagköltség: Különböző anyagokat, úgymint: meszet, égetett és szárított téglát, építőfát, deszkákat, léceket, szögeket, nádat és kötőanyagokat az uraság biztosítja, átlagosan 106 18 Ennek következtében egy új ház költsége 200 fl.

23

" A költségek összehasonlítására, ugyanekkor, ugyanott az új telepeseknek adott lovat 22 fl-ban számolták, a tehenet 18 fl-ban.

24 A betelepülők és az őslakosok, vagy az esetleg a településeket nem sokkal előttük benépesítő, nemritkán etnikailag is vegyes lakosság építkezése közötti különbségek megítélése már az egykorú forrásokban sem teljesen egyértelmű. Szemléletes példáját találhatjuk ennek BÉL Mátyás Notitia Hungahaejában, ahol Tolna megyénél a következők olvashatók: „Sokkal többen vannak a németek (mint a szövegben korábban említett racok-B. M. I.), akiket Svábföldről, Hessenből, Pfalzból és Frankóniából hozattak ide a birtokosok . . . Sok gazdag községet alapítottak a németek szokása szerint és munkájukat a leggondosabban végezték . . . Az itt szokásosnál különb házakat építenek, sárból téglát készítve, amelyeket a napon megkeményítenek, és némelyek ki is égetnek. Olyanok sem hiányoznak azonban, akik a magyar szokáshoz híven inkább kalyibát raknak össze, mint rendes épületet. Ezzel ellentétben a magyarok is a németeket utánozva most már kényelmesebben laknak, főleg azokban a falvakban, melyek vagy szomszédosak a németekkel, vagy vegyes lakosságúak."

25 Közismert, hogy BÉL Mátyás anyaggyűjtését az 1730-as években végezte, tehát ismeretei az első telepítési korszakra vonatkoznak. Tanulságos azonban ezeknek az ismereteknek a hátterét is megnézni, tudniillik, mikor leírását visszaküldte a megyéhez, ott a következő megjegyzést fűzték az idézett részhez: „Nem lehet azt írni, hogy a magyarok a németeket utánozva kényelmesebben laknának, mert eléggé kényelmesen laktak már akkor is, amikor a németek még nem is látták ezt a vidéket.

1,26 A két megítélés közötti különb-