Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN: A magyarországi németek népi építkezéséről

mező (?), kiváltani, annak megígértetik, hogy a 3 mentességi éven felül 10 forintból (?) egy mentességi év engedtetik; és 12. ki-ki kötelességét az itt Magyarországon szokott urbárium (?) szerint fogja teljesíteni olyképp, hogy az uradalom felsősége alá fog tartozni, és annak előzetes tudta és engedélye nélkül magát vagy övéit más uradalom alá nem szabad adnia, hanem köteles állandóan itt maradni; és hogy Végül minden jog szerint és rendben menjen végbe, mindent német módra, még pedig német tisztviselők által kell elrendelni és berendezni, s ezek után a fenti pontok (?) bizonyságául adom hercegi aláírásomat (?) Bécsben, 1750. május 26-án. Traut Sonn János Vilmos herceg."

6 Az ígéretek azonban nem mindenben teljesültek, mellőzve a föld kimérése körüli bonyodalmakat,

7 az épületfa és az építéshez szükséges kő biztosítása is akadozhatott, hiszen egy szomszédos, makkoshotykai lakos, visszaemlékezve a hercegkútiak megtelepedésére, 1813-ban ezt vallotta: jól tudja a Trautzonfalviaknak ide való származásokat még midőn tsak föld Kunyhótskákban laktak . . ."

8 Az idézett Ansiedlungs Patent-ben szereplő másik településen, Rátkán az okozta a nehézséget, hogy a telepítő Trautson család kihalása után a Kamarára szállt a birtok, s így a pátensben megfogalmazottak - úgy tűnik - feledésbe merültek. A rátkaiak egy 1783-ban megfogalmazott panaszlevelükben erről így szólnak: „A szerződés 7. pontja szerint letelepedésünkkor a házak építéséhez elegendő épületfát és követ fogunk kapni, de ebben hiányt szenvedünk. Először is a rét kevés és rossz minőségű, nem kaptunk tűzifát, még kevésbé épületfát és követ házaink felépítéséhez és javításához, hanem arra kényszerültünk, hogy a fát és követ pénzért vegyük meg ... és sok fáradsággal szállítsuk a Trucken melletti Sigéről közönséges falunkba."

9 A három tokaj-hegyaljai település telepítési okiratából, és hozzátehető, annak gyakorlati megvalósulásából nyilvánvaló, az újonnan érkezetteknek ennél a magánföldesúri telepítésnél nem ígértek kész házakat, hanem csak azt, hogy az építkezéshez szükséges anyagokat biztosítják - de még ennek teljesítése körül is nehézségek támadtak. Valószínű, hogy a példa nem egyedülálló a magánföldesúri telepítéseknél, sőt, nemegyszer még ennél is szélsőségesebb esetekkel is lehet találkozni. Még az első, a Károly-féle betelepítés idején benépesülő Tolna megyei Tevel több hullámban érkező telepeseinek tett ígéretet nem ismerjük, csak azt, hogy az 1712-ben érkezők még 1713-ban sem kapták meg az igavonó jószágokat, ezért nem tudtak szántani. A csoportban mesteremberek is voltak, molnár és kőműves, de úgy tűnik, egyikük sem tudta mesterségét hasznosítani. A telepesek létfenntartásukat részben vadászatból biztosították, és lassacskán az egész csoport szétszéledt, úgyhogy 1716-ban Tevel benépesítésére újabb felhívást adtak ki.

10 Mindezek arra vallanak, hogy alapvetően téves az a meglehetősen elterjedt vélekedés, hogy a Magyarországra érkező német telepeseket „kész ház" várta, és azokat nekik csak el kellett foglalni. Az ország különböző vidékeiről származó adatok egyáltalán nem erről vallanak, sőt azt mutatják, hogy a telepítési felhívásokban szereplő elegendő épületfa és kő sem mindig állt a rendelkezésükre. A példák az első és a második korszakból, magánföldesúri telepítésekről származnak, de úgy tűnik, hogy még később, a Josephinische Kolonisation idején, az eddigieknél tervszerűbb és rendezettebb viszonyok közepette sem állja meg a helyét az említett vélekedés. Rendkívül részletes és közel egykorú feljegyzéseken alapuló ismereteink vannak a Zombor melletti Szivác (később Újszivác) betelepítéséről," melyet azért is érdemes részletesebben szemügyre venni, mert a tapasztalatok valószínű általánosíthatók az Alföld déli részének a XVIII. század végi, kamarai betelepítésére. A telepítési felhívást 1782-ben Frankfurt vidékén tették közre: „Mi, második József, Isten kegyelméből választott Római Császár, minden időktől a Birodalom védelmezője, Magyarország, Csehország, Galícia és Ladoméria Királya stb., adjuk mindenkinek tudtára, hogy magyarországi, galíciai és ladomériai királyságunkban sok megszállatlan, üres és puszta birtokaink találtatnak, melyeket elhatároztuk német birodalmi alattvalókkal, nevezetesen a Felső-Rajnai vidékről betelepíteni. Evégből a mi császári s királyi kijelentésünkkel kinyilvánítjuk, hogy a mihozzánk vándorló birodalmi családoknak, melyekből több ezer földműves és mesterember szükségeltetik, biztosíttatik: Először: Teljes körű lelkiismereti és vallásszabadság, melynek körében minden vallásfelekezetnek a hozzájuk tartozó lelkészek és tanítók, s mindazok, melyek hozzátartoznak, biztosíttatnak. Másodszor: Minden egyes család elláttatik egy rendesen, újonnan, a vidék szokásainak megfelelő, berendezett házzal, kerttel együtt. Harmadszor: A földművesek megajándékoztatnak minden család részére a szükséges területekkel, mely jó szántóföldekből és kaszálókból áll, valamint a szükséges vonó- és tenyészállatokkal, továbbá a földműveléshez és a háztartáshoz szükséges eszközökkel. Negyedszer: A kézművesek és a napszámosok ellenben csupán csak a háztartáshoz szükséges eszközökkel örvendeztetnek meg: a kézműveseknek a részükre szükséges kézműveseszközök beszerzésére 50 Rajnai Gulden készpénzben kifizettetik. Ötödször: Minden család legidősebb fia mentesül a katonai újoncozás alól. Hatodszor: Minden család szabadon szállíttatik Bécsből addig a helyig, ahol a letelepülés történik, ahová a szükséges útiköltség kifizettetik; azután kosztköltség addig, amíg a család olyan helyzetbe nem jut, hogy magát ellássa, azonban ez a segélyezés egy s más családoknak, akiket váratlan szerencsétlenség ért, három évig az egész visszatérítési kötelezettségével segélyeztetik. Hetedszer: Az újonnan érkezetteknek, akik az utazás vagy a megváltozott éghajlat miatt vagy más okból megbetegednek, hogy korábbi állapotukat olyan gyorsan, amennyire csak lehet, visszanyerjék, kórház állíttatik fel, amelyben a leggondosabb ingyenes ápolásban részesíttetnek. Nyolcadszor: Végezetül ezeknek a birodalomból bevándoroltaknak a megtelepedésük napjától teljes tíz éven át szabadság biztosíttatik, mely időn belül minden állami és földesúri adótól, adománytól és szolgálattól, melyek az országban szokásosak, felmentetnek és mentesülnek. A tíz szabad év elteltével azonban a jobbágyi