Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Közlemények - BODNÁR ZSUZSANNA: A tirpákok lakáskultúrájának és életmódjának rekonstrukciója a Sóstói Múzeumfaluban

Mindkét szobát használták, igaz, az elsőházat csak estére és csak a nagylány. A házban és a ház körül zajló életet a természeti körülmények, valamint a végzett munka határozta meg. A mezőgazdasági munkák kezdetétől késő őszig, ezeknek a munkáknak a végeztéig a tirpák ember csak estére, vagy különleges alkalmakra szorul a házba. Állandó jelleggel csak az öregek és a gyerekek tartózkodtak bent vagy a ház körül, de késő ősztől kora tavaszig az egész család élete a házhoz kötődött. A mindennapok élete az évszakok meghatározó szerepén túl a munkatérhez (tűzhely, asztal, karos lóca) és az alvótérhez kapcsolódott. A mi házunkban éppen a vasárnapi ebédet főzik; azt az asztalt, amelyen étkeztek, főzéskor vagy más munkálatokkor nem vették igénybe. Zöldséget, krumplit a földön tisztítottak, itt mosogattak. Étkezésnél a család tagjai az asztal körül foglaltak helyet, de legtöbbször csak a felnőttek, férfiak. Az asztalnál ülésnek meghatározott rendje volt. A lányok széken ettek, az öregek a kezükbe* vették a tányért, s a kemencepadkán kanalazták az ételt, a gyermekek kisszéken vagy a küszöbön ülve ettek. Az asztalt étkezéskor nem terítették le, csak különleges alkalmakkor, pl. ünnepnapon, ahogyan az a mi rekonstrukciónk esetében is van. A parasztház lakószobájában annyi fekhely nem volt, mint amennyi a családtagok száma. A tisztaszobát, az elsőházat csak ritkán használták alvásra, kivétel az eladó lány. Az elsőházban levő ágy nem alvó alkalmatosság volt, hanem a módosságot jelképezte; ide tömörítették a dunnát, párnát, az eladó lány kelengyéjét. Egy ágyon általában ketten, de többen is aludtak (anya lányával, kisfiával, de volt ahol négy gyerek is aludt együtt). A különneműek 10-12 éves korukig aludtak együtt. A legények, miután kijárták az iskolát, az istállóban aludtak, felfüggesztett dikón. Ezt szerettük volna bemutatni az istállóban felállított dikóval. Szerettek kint aludni, mert este bárhova elmehettek, bármilyen későn tértek haza, a család nem tudta meg. A jószág őrzése is szerepet játszott az istállóbeli alvásban. A mindennapok életéhez tartozott a mosás, ezt érzékelteti a mosódeszka, a sulyok és a mestergerendán tartott háziszappan. Nagymosáskor, kivált az ágyneműt, vásznat sulykolták, ehhez használtak házilúgot és háziszappant. Tisztálkodás télen a házban, nyáron a pitvarban, a szabadban történt. Nagyobb fürdés hetente csak egyszer volt (szombaton, vagy ünnepnapok előtt). Fatálban, fadézsában, fateknőben fürödtek. Mivel ezekre csak hetente egyszer volt szükség, ezek helye a kamrában volt. A tirpák lakosság gazdálkodását az állattenyésztés és a földművelés egyensúlya jellemezte. Az állattartás eszközeit a (gazdasági épületek hiánya miatt ideiglenesen) az istállóban mutattuk be. így került be például a billog, kolomp, juhnyíró stb. A földművelés eszközei részben a kamrában vannak, pl. dézsák, kosarak, gabonászsákok, répa vágó, kapircs, is z tike, csobolyó, részben a színben, mint pl. szénavágó, favillák, ekekapa, eketaliga, tirpák parasztszekér. A kamra többféle célt is szolgált: tárolóhely, de magtár híján két gabonatartó fiók is található benne. A fiókokat zsilipéit deszkafal választja el egymástól. E fiókokba búza, árpa került. A lisztet fakéregből készült lisztestartóban tárolták, a tengeri darát hombárban. Egyelőre az udvaron áll a taliga, de a többi gazdasági épület felépítésével a talyigaszínbe kerül a fédères taliga, a paraszttaliga más színben, esetleg a törekésben kap helyet. Reméljük, hamarosan sikerül felépítenünk a gazdasági épületeket is, s ezzel teljes képet adhatunk a tirpák emberek életmódjáról. JEGYZETEK 1. Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 5. ERDÉSZ Sándor-KATONA Béla 1973. 7. 1720.-21. 1896. 126. 6. MÁRKUS Mihály 1936. 20., 25. 2. ERDÉSZ Sándor-KATONA Béla 1973. 7. 7. K. CSILLÉRY Klára 1984. 153. 3. MÁRKUS Mihály 1943. 15. 8. K. CSILLÉRY Klára 1984. 153. 4. MÁRKUS Mihály 1943. 15. 9. MÁRKUS Mihály 1943. 148. IRODALOM CZAJKOWSKI, Jerzy 1984. A földművelési módok bemutatása a Szabadtéri Nép rajzi Múzeumokban. Ház és Ember 2. 141-145. K. CSILLÉRY Klára 1984. A szabadtéri múzeumok berendezési problémái. Ház és Ember 2. 153-161. ERDÉSZ Sándor-KATONA Béla 1973. Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből 7-55. Nyíregyháza. 1896. Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. 1720-21. (Magyar Statisztikai Közlemények XII. Bp.) MÁRKUS Mihály 1936. A tirpák népnév eredete. Ethn. XLVII. 20-25. 1938. A nyíregyházi taliga. Népr. Ért. XXX. 213-221. 1943. A bokortanyák népe. Bp. NÉMETH Zoltán-DANCS Lajos 1977. Nyíregyházi szlovák („tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek I. (Nyíregyháza, Jósa András Múzeum kiadványai 9.) 1981. Nyíregyházi szlovák („tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek II. (Nyíregyháza, Jósa András Múzeum kiadványai 19.) 1986. Nyíregyházi szlovák („tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek III. (Nyíregyháza, Jósa András Múzeum kiadványai 23.) 1988. Nyíregyházi szlovákok („tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek IV. (Nyíregyháza, Jósa András Múzeum kiadványai 24.) VARGHA László 1984. Eredetiség és rekonstrukció a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Ház és Ember 2. 123-136.